A halasi táborban hagyományos és digitális eszközökkel dolgoznak

Idén harmadik alkalommal várták augusztus elején a Végh-kúriába azokat a fiatalokat, akik szeretnek alkotni és érdeklődnek a robotika iránt.

A Kiskun Népművészeti Egyesület, valamint a Halasi Média és Kultúra Nonprofit Kft. közös szervezésében megvalósuló kézművestáborban hagyományos tevékenységekkel és digitális eszközökkel együtt fejlesztik a gyerekek térbeli gondolkodását, a tervezést, a kreativitást.

– A tábor elején Rajnai Gabriella fazekas tanította őket korongozni, kerámiaszobrokat is készítettek. Pénteken díszítik ki azokat és szeptember első hetén kiégetve, festve megkapják. Jakabfi Márta tanárnővel tűzzománc képeket készítenek, valamint textiltárgyakat is batikolunk majd – mondta Kovács Ibolya táborvezető.

A gyerekek a táborban a klasszikus papírlapra rajzolás mellett egy speciális tollal háromdimenziós tárgyakat is alkothatnak. Az eszköz lényege, hogy egy fogaskerekes mechanizmus szépen lassan a készülék belsejébe húzza a szilárd, színes műanyag alapanyagot, amit aztán magas hőfokon megolvaszt, majd pedig finoman adagolva kijuttat magából. Így különböző formák – mint például szemüveg, ház vagy épp bicikli – készíthetők belőle.

– Most vezettük be a 3D nyomtatótollat, hogy felmérjük a gyerekek térbeli tájékozódási és alkotási készségeit. Azt tapasztaljuk, hogy nagyon nehezen értik meg, hogy ne síkban, hanem térben gondolkodjanak – mondta Kovács Ibolya.

A térbeli gondolkodás hiánya jobban megmutatkozik a lányoknál. Ennek kiküszöbölésére a 3D nyomtatótoll mellett távirányítós játékok használatára is ösztönzi a táborvezető a gyerekeket.

– A lányok jelentős lemaradásban vannak a fiúkhoz képest. Nem érzékelik, hogy a kezükkel hogyan kell mozgatni az adott játékot. A lányok térészlelése azért nem fejlődik, mert nem kapnak építőjátékokat kisgyermekként, így felső tagozatban már nem is érdeklődnek irántuk. Az ilyen játékok idegensége miatt a lányoknál ellenállásba ütközünk, de nem adjuk fel, hisz ez alapvető fontosságú a programozáshoz – hangsúlyozta Kovács Ibolya, aki maga is programozást tanul egy főiskolán, hogy kihasználhassa a digitális világ nyújtotta lehetőségeket.

A mai gyerekek háztartása, személyes élete tele lesz robotokkal, ezért nagyon fontos, hogy ne csupán egyszerű felhasználóként viszonyuljanak ezekhez az eszközökhöz.

– Teljesen hétköznapi lesz, hogy robotok fognak segíteni a takarításban, a főzésben, mosásban. Úgy gondolom, még a betegápolásban is, a többségnek feltehetően az autója is önvezető lesz. Ezeket tudni kell kezelni és jól használni, sőt, valakiknek ki kell találniuk és programozniuk kell őket. Ez bizony a gyerekek nemzedékének fő mozgatórugója lesz. Ha azonban nincsenek alkotó gyerekeink, akkor nem lesznek olyan felnőttek, akik ezeket az eszközöket optimálisan tudják használni – mondta a táborvezető.

Az alkotási vágyat ösztönözve a diákok padlórobot segítségével tapasztalhatják meg, hogy egy-egy mozdulat megalkotása milyen összetett feladat. – Lényegében ez egy keréken guruló, húsz-harminc mozgásirányra beprogramozható robot. Ezzel kezdjük a programozást, mert a legkisebb gyerekek is könnyedén átlátják a működését. Itt értik meg, hogy a jobbra vagy balra fordulás is több művelet eredménye, apró részekre bontható, alapos tervezést igényel – részletezte Kovács Ibolya.

A programozás alapja a logika, ez a kulcsszó. Ha nincsenek logikai társasjátékok otthon, ha a videójátékok között nincsen logikai gondolkodásra épülők, akkor tudatlan felhasználókat nevelünk, akik alkalmazzák ugyan a robotokat, de nem értik a működésüket.

– Hiába élik az életüket a számítógép mellett, nem tudják azt kezelni, hasznos dolgokra fordítani. Nemcsak csetelni lehet vagy mindenféle ellenőrizetlen játékot kipróbálni, hanem alkotni is. A krea­tivitás, a gondolkodás szolgálatába állíthatók – hívta fel a figyelmet Kovács Ibolya.

Hiányzik az énidő

Az idei táborban soha nem látott mennyiségű kézműves-­tevékenységet kell beiktatnia a táborvezetőnek, mert a gyerekek nagyon nehezen foglalják el magukat. – Azt tapasztaljuk, hogy nem tudnak mit kezdeni a szabadidejükkel. Ez nem csak a számítógépek és a televízió hibája, ugyanúgy felelős a családi élet, mert annyira telezsúfolják a napjaikat, hogy eltűnik az énidő, amikor a gyerek unatkozna és kitalálhatná, hogy mit szeretne csinálni, ami a kreatív gondolkodásra késztetné – hangsúlyozta Kovács Ibolya.