Az anyaság csodálatos érzés, még a börtön falai között is

Kovács Gyula alezredes, az intézet parancsnok-helyettese vezet körbe bennünket a különleges részlegen.

– Itt ugyanazok a szabályok, mint a többi intézetben, csak a környezet sokkal barátságosabb – mondja Kovács Gyula, miközben a biztonsági ajtón belülre kerülünk. A tiszta, fehér, napfényes folyosón található konyha mellett elhaladva a bébitápszeres üvegek ismét arról árulkodnak, hogy nem egy szokásos bv. intézetben járunk. Az első börtönszerű benyomás egy szürke rabruhába öltözött anyuka látványa, aki babakocsiban tolja ki éppen kicsinyét az udvar zöldjére, melyet nem komor szürke fal övez, hanem az Oroszlánkirály című rajzfilm különböző jeleneteit ábrázoló falfestmények között szívhat friss levegőt anya a gyermekével, természetesen egy felügyelő jelenlétében.

– Az elmúlt 17 évben 250 anya volt már nálunk. Kezdetben hat hónapot tölthettek itt, amit intézetparancsnoki engedélyekkel egy évre ki lehetett tolni, de ma már általánosan mindenki gyermeke egyéves koráig maradhat az intézet falai közt, azonban ezt nem lehet növelni. Jelenleg kilenc anya van nálunk. Különböző súlyosságú bűncselekmények miatti büntetésüket és előzetes letartóztatási idejüket töltik – mondja Kovács Gyula és hozzáteszi, hogy ez egy átlagos szám, de 13 anyánál több még nem volt egyszerre a részlegben. Három ikerbabás anyuka is volt itt, akik a legnagyobb lakóhelyiséget kapták dupla gyermekággyal.

Az anyukák sosem nagy pocakkal érkeznek, kizárólag szülés után kaphatnak engedélyt a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságától ahhoz, hogy kérésükre a kecskeméti részlegbe kerüljenek. Az anyák többsége a tököli rabkórházban hozza világra gyermekét, de a bv. törvény arra is lehetőséget ad, hogy a fogva tartásba kerülő anya az egyévesnél fiatalabb gyermekét magával hozza ide, Kecskemétre. Az engedély megadását több vizsgálat előzi meg, pszichológus is felméri állapotukat. Csak azok az anyák nem kerülhetnek ebbe az intézetbe, akiket eltiltottak az összes gyermeke gondozásától, vagy az egészségi állapotuk nem teszi lehetővé azt, hogy ellássák a gyermeküket. Az anyának csak az ellátási és gondozási joga van meg a gyerekét illetően, ami azt jelenti, hogy például egy orvosi beavatkozás esetén már nem írhatja alá a beleegyező nyilatkozatot, arra csak a gyermek gyámja jogosult – mert az intézetben minden gyermeket gyámság alá helyeznek.

Ha az anyuka az egy évet követően is tovább tölti büntetését vagy előzetes letartóztatását, az intézetnek kell gondoskodnia arról, hogy hová kerül a gyermek.

– Nagyjából egyharmados megoszlás tapasztalható. Az anyák egyharmada tovább tölti a büntetését annál az egy évnél, mint amennyit az anya-gyermek részlegen tartózkodhatnak. Ekkor az anyának tovább kell mennie valamelyik intézetbe, ami büntetési fokozattól is függ. Prioritás, hogy a gyerek a rokonokhoz kerülhessen ezután, de ennek feltételeit a gyámügy vizsgálja, és csak megfelelő körülmények fennállása esetén mehet haza a gyermek. Ez is egyharmad arányban történt eddig, csakúgy, mint a nevelőszülői hálózatba kerülés – mondja Kovács Gyula, aki sok, gyermeke elszakítása miatt keservesen síró édesanyát látott már a részleg 17 éves története alatt.

Kovács Gyula hangsúlyozza, hogy a külső kapcsolattartás erősítésében is nagy felelősségük van.

– Fontos, hogy a gyerekeket minél gyakrabban láthassák a közeli családtagok. Fel kell készíteni őket az ismeretlen arcokra, főként, ha családi elhelyezés lesz később. Erre az anyukák nagy része is hangsúlyt fektet – mondja a parancsnokhelyettes és hozzáteszi, mindez attól függ, hogy milyenek a külső kapcsolatok.

A tágas társalgón áthaladva található az egész sok kötetet számláló kis házi könyvtár, mellette pedig a játszószoba, tovább haladva nyílnak az anya-gyermek szobák, ahol együtt él édesanya gyermekével.

Az egyikben már vár bennünket Judit 10 hónapos kislányával, Laurával. A szobák viszonylag tágasak, napfényesek, kis túlzással barátságosnak is mondhatók. Erről persze nem az ablakon lévő rácsozat, sokkal inkább a babaágy és a babajátékok szerény serege tehet. A 35 éves Judit hat hónapja van távol másik öt gyermekétől, azóta a részleg lakója. Egy rossz döntés juttatta az intézetbe, a korábban gyerekeinek élő anyát elvakította a könnyen szerzett pénz lehetősége: kerítés miatt ítélték el, először felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Előzetes letartóztatásban töltött másfél évet, az ítélet után teljesen új életet kezdett, új párkapcsolattal, ebből született Laura. Azonban ügyészi indítványra másodfokon három évet kapott, melybe beszámították az előzetes idejét és a kedvezményeket, így fél évre kellett bevonulnia, már kislányával. Május végén szabadul.

A három nagyobb gyerek jobban viseli anyjuk távollétét, ők rendszeresen látogatják is őt, de a legkisebbek túl fiatalok voltak az igazsághoz.

– A gyerekek édesapja külföldön dolgozik, és amikor leültem a három nagyobbal és elmondtam nekik, hogy hosszabb időre el kell szakadnunk egymástól, akkor a nyolcéves kisfiam azt mondta, hogy anya, te is elmész külföldre dolgozni. Így meg is lett a válasz – mondja Judit.

A szabadulás után két dolog biztos Judit életében: a gyerekeknek szenteli magát az elkövetkező években és soha többé nem követ el semmi olyat, ami törvénybe ütközik.

– Már amikor előzetes letartóztatásban voltam is megfogadtam, hogy a hátralévő életemben nem fogok soha semmi törvénytelent tenni. Így a büntetés elérte célját. Hogy elmondom-e Laurá­nak, hol voltunk fél évig? Most úgy gondolom, hogy nem – véli Judit.

Hiába a lehetőségekhez képest barátságos környezet és a viszonylagos szabadság, a bezártságot nehéz elviselni, és a napok egyre lomhábban telnek, ahogy közeleg a szabadulás ideje.

– A napirenddel gondoskodnak arról, hogy az anyák minden ideje ki legyen töltve. Felkelés után etetés következik, majd reggeli az anyáknak, ezt követi a körlet takarítása és a levegőzés – a napfényes évszakokban napi kétszer is – az udvar zöldjén. Délután fürdetés és játék. Így egyhangúnak tűnik, de a saját gyerekünkkel minden nap más – fejti ki Judit.

Azt is elmondja, hogy a többi anyával is van kapcsolatuk, közös téma a gyereknevelés. Elárulja azt is, miként éli meg azt, hogy a falak közt éri őt az anyák napja: – Próbálok nem gondolni rá, csak arra, hogy a következőn már tudnak köszönteni a gyerekeim – érzékenyül el Judit.

Míg néhány szobával arrébb sétálunk, Kovács Gyula elmondja, hogy a pszichológusok egyöntetű szakmai véleménye szerint a gyerek egyéves koráig az anya közelsége létfontosságú, ilyenkor alakul ki náluk a kötődés képessége. Az anya-gyermek részleg jóvoltából így nincs meg az a törés az életükben, amit az édesanyától való elszakítottság jelentene, hiszen ez alatt az egy év alatt folyamatosan együtt lehetnek. Minden héten egy napot tölt a részlegben egy nagyon elhivatott, szakmájának élő védőnő és két pszichológusuk is van, akik egyéni és csoportfoglalkozásokat tartanak.

– Gyakran egy négyszemközti beszélgetés nagyon sokat jelent egy fogvatartottnak, hiszen sokakat közülük talán sosem hallgattak meg igazán – mondja az alezredes, miközben megérkezünk Ágneshez. Ő kései anyuka, közel a negyvenhez szülte meg gyermekét öt hónapja, s azóta van a részlegen. A börtön falai közt élhette meg anyává válását, állapotosan került be, azelőtt egy héttel vett tudomást állapotáról, mielőtt be kellett vonulnia.

– Hatalmas sokk volt, amin a mai napig nem tettem túl magam és nem is tudom sohasem, legfeljebb enyhülnek az érzések – mondta Ágnes. Elmondása alapján terhessége alatt társai rendesek voltak vele, és segítették őt. Ágnes így ragadja meg helyzete lényegét: – Nehéz megélni az anyaságot egy bezárt helyen, hiszen nem a saját családom körében vagyok, de persze hazavár a párom, a családom, és gyakran látogatnak. Az intézetben minden adott ahhoz, hogy a körülményekhez képest anyának érezzük magunkat, az orvos, a védőnő mindent megtesz a kicsiért. Itt majdnem minden úgy és olyan napirend szerint zajlik, mint otthon, csak ez egy zárt intézet – mondja. Elmondja neki, hogy hol telt élete első pár hónapja? – kérdeztük. – Ezen még gondolkodom, de ha felmerül benne ilyen kérdés, biztos nem fogok hazudni neki – mondja Ágnes.

A legjobb, ami egy nővel történhet

– Nem így képzeltem, hogy ilyen környezetben hordom ki a leendő gyermekemet, és itt töltjük közös életünk első hónapjait. Ettől függetlenül hálás vagyok azért, mert a sors – még ha ilyen körülmények közt is – lehetőséget adott arra, hogy megtapasztaljam az anyaságot. Ennél nincs szebb érzés a világon, és ez a legjobb, ami egy nővel történhet az életben. Minden nehézség ellenére nagyon örülök – mondta Ágnes, és hozzátette: nagyon jó, hogy a büntetés-végrehajtás lehetőséget nyújt a közös elhelyezésre. – Jó, hogy van ez a hely, ahol meg tudjuk élni az anyaságot – zárta gondolatait Ágnes.