Ittasan vezettünk a rendőrség kérésére, de többé nem tesszük! – galériával, videóval

Ilyen is egyszer történik egy életben: a rendőrség biztatására iszunk jófajta ágyas barackpálinkát azért, hogy aztán volán mögé üljünk, és még csak meg sem bírságolnak. Persze nem a forgalomban, hanem csütörtök délután, a forgalomtól elzárt homokbányai Füredi Autósiskola tanpályáján. Még mielőtt azt gondolnánk, hogy profilt váltott a hatóság, le kell szögeznünk, ennek épp az ellenkezője igaz: azért hívták meg a helyi sajtó képviselőit a védett körülmények között zajló, valódi ittas vezetésre, hogy széles körben beszámoljunk tapasztalatainkról, miként változik a vezetési és döntési képességünk vérünkben az egyre több alkohollal. A rendőrség egy sajnálatos és hosszan tartó aktualitás miatt szervezte meg az eseményt: a megyében évek óta nem akar csökkenni az ittas vezetések és az abból fakadó balesetek száma. Csakhogy az elején lelőjük a poént: a mi tapasztalataink bizony egybevágnak a rendőrség több évtized alatt felgyűlt ismeretével. Ittasan vezetni nem életbiztosítás, és talán egy ideig megússza az ember részegen a volán mögött, de ez egyszer biztosan visszaüt – és hogy ez elsőre egyáltalán nem olyan egyértelmű.

Első látszatra egyszerűnek tűnt a feladat

A feladat látszatra egyszerű volt: azon bójával kirakott hatállomásos tesztpályán kellett háromszor végigmenni egy Skodával, amit a rendőrség is használ az autóvezetőik képzésére. És persze mindezt a lehető legrövidebb idő és legkevesebb hibapont, vagyis feldöntött bója mellett. Minden kör előtt egy újabb féldecis pálinka nehezítette a pontos és gyors vezetést. Farkas Attila törzszászlós, a megyei főkapitányság balesetmegelőzési előadója az egyes menetek még előtt jól meg is szondáztatott bennünket.

Először gyalog jártuk végig a pályát, memorizálva a különböző feladatokat és a sorrendiséget, majd egy gyors nullás szondáztatás után a józan kör következett, ami arra volt jó, hogy nagyjából meglegyen a térkép a fejünkben. A feladatok között szerepelt kétféle szlalomozás, garázsba beállás, melynek területét vasrudakkal határolták, egy kalodának nevezett, szűk területre való beállás és ott ipszilonban megfordulás, és egy kikerüléses feladat. Már a józan tanulókörön is mérik az időt, és mindenki igyekszik az ismeretlen autóval, az alig ismert pályán a leggyorsabban körbemenni, ekkor még érzékeinek teljes birtokában. Ezután lecsavartuk az első feles barackot, és körülbelül 10 percet vártunk a következő szondáig. Az egyik kollégának 0,07 ezrelék lett a légalkohol szintje, a magamé nulla.

– Gyorsan felszívódott az alkohol a száj nyálkahártyáján. Ekkor már felszívódik a gyomorból a véráramba, de nem kimutatható a szonda által, majd bizonyos idő elteltével ismét megjelenik az alkohol a nyálban és újra mérhető szondával. Hiába nem mutatja ki a szonda, az az ital már a vérben van és kifejti hatását a vezetőre – kommentálta a csak számomra meglepő értéket Farkas Attila, hozzátéve, hogy a légalkohol durván a véralkohol értékének felét teszi ki. Az áruházakban kapható polgári szondákat pedig felejtsük el, ha az a szándék, hogy azzal kontrollálnánk az alkohol felszívódását egy görbe estén, mielőtt autóba ülnénk.  Egy féldeci pálinka 10 perc alatt enyhe bizsergést okoz a fejben, amikor megjött az a fura lebegő érzés, szálltam be az autóba.  Ez egy olyan mennyiség, amit másfél-két óra, mire feldolgoz a szervezet, testsúlytól és egyéni adottságoktól, illetve „edzettségtől” függően. Mi ennél jóval többet iszunk az esemény végére.

Megágyaztunk a hibáknak és a következő pálinkának is

Az ágyas nedű megágyazott a hibáknak, rögtön az elején elrontottam a szlalomgyakorlatot, és kezdhettem újra a nekifutást. Fejemben az egy atmoszféra nyomással úgy döntöttem, hogy minden mindegy, akkor inkább nyomom neki. Az eredmény 21 másodperc mínusz a próbakörhöz képest, és a tévesztés mellett egy feldöntött bója. Jöhetett a második pálinka, és kellő idő elteltével már 0,07 ezreléket fújtam. Mire az autóba ültem, éreztem, hogy szétkúszik a testemben az ital: a figyelmem lebegett, a mozdulataimat másképp érzékeltem, a gondolkodásom kissé megváltozott. Mivel ez egy kis háziverseny is volt köztünk, újságírók között, a motivációm a jobb idő elérésére nőtt – az elfogyasztott ital mennyiségével arányosan. Az előzőnél is jobban nyomtam neki és több mint fél percet javítottam. Az idő jó, az összesítés nem, mert két bóját is feldöntöttem, és egyet sem észleltem. Ha észleltem is volna, akkor is kevésbé érdekel.

– Az alkohol az agyat támadja: a döntési képességünk romlik, a reflexeink pedig gyengülnek, mégis azt érzi az ittas vezető, hogy minden rendben van. Megnő a reakcióidőnk és csökken a helyzetfelismerési készségünk. Az alkoholfogyasztás elején a gátlások felszabadulnak, nő a kockázatvállalási hajlandóság. Ez az ittas vezetés további rizikója, a felesleges kockázatvállalás, ami előbb-utóbb szinte biztosan tragédiát okoz – hangzott Farkas Attila magyarázata, miközben már a harmadik pálinkát gyűrtem le, felkészülve a következő menetre.

Urrá lett a vakmerőség

A szonda már 0,13-as értéket mért, és ereimben ennek a duplája keringett, fokozatosan felszívódva az agyamban. Már az előző menetben is nagyon kellett koncentrálnom a megfelelő mozdulatok végrehajtására, hát még most. Bátran kezdtem meg a kört, a külvilágot gyakorlatilag kizárva, csak a pályára fókuszálva. A megveszekedett gátlástalanságom nyomán eredményem tovább javult, de szépen döntögettem a bójákat is. A mellettem ülő oktató visszajelzése alapján állapotomhoz mérten vakmerő voltam és borzasztóan darabosan, rángatva vezettem az autót. Ittasságomhoz képest kevesebb galibát okoztam a pályán, mint várható volt, de ez csak a tanpálya védettségének köszönhető. A forgalomban gyorsan elvéreztem volna, és nemcsak a körülményeket egyre jobban figyelmen kívül hagyó hozzállásommal, hanem a megváltozott észlelésem és növekvő bátorságom miatt is. Forgalomban ugyanis – és ezt józan fejjel jól tudom – nincs szükség bátorságra. Ott haza kell érni biztonságban.

– A vakmerőség szinte mindig tragédiát okoz. Ilyenkor történhet az, amikor például egy kanyart, amit 90 kilométeres sebességgel szoktunk bevenni, azt ittas állapotban 110 kilométerrel próbáljuk meg, de az már nem sikerül. Ilyenkor lassabban fogadjuk az autó jeleit, nagyobbnak észleljük a távolságokat, mint ténylegesen, és későn reagálunk, s mire tudatosulna a veszély, már bekövetkezik a baj – mondta a főtörzszászlós.

Érdekes volt látni kollégáim vezetési stílusának változását. Én magam egyre merészebbé váltam, de volt, aki minél jobban hatott az ital, annál defenzívebb stílust vett fel, lassabban hajtott, óvatosabban közelítette meg az akadályt. Ettől még mindannyian veszélyesek lennénk a forgalomban, mert az észlelésünk ugyanúgy torzul.

Onnantól kezdve, hogy ittunk, már nem mi döntünk – hangzik a cikk írásakor is a fülemben a szakértő intelme. Másnap, amikor visszagondolok józan állapotból, látom csak elhűlve, hogy az alkohol és az adrenalin együtt milyen robbanásveszélyes elegyet alkot. Az a rémisztő, hogy miként pergett le rólam a józan ész és a megfontoltság minden rétege és vette át helyét a vakmerőség. Ez pedig valóban életveszélyes egy forgalmi helyzetben. Nem hiába javasolta a szakértő, hogy amikor iszunk, semmiképp ne üljünk autóba. Rendeljünk taxit, kérjünk meg egy józan barátot, vagy vegyünk igénybe sofőrszolgálatot. Egy csepp józansággal az ittasságban nagyot léphetünk előre a biztonságosabb közlekedés irányába.

A cikkben szereplő videó megtalálható a Baon.hu Youtube-csatornáján is.