2 órája
Elfogyhat a víz a Duna–Tisza közén? Itt a szakember válasza!
Óriási aszály nehezítette a mezőgazdászok életét, de aki nem foglalkozik agrárgazdasággal, az is megszenvedte a szaharai forróságot a nyáron A klímaváltozás elleni küzdelem nem könnyű. Van elegendő víz a talajban? Nem kell attól tartanunk, hogy elfogy a víz a Duna–Tisza közén? Erről kérdeztük Bitay Endre geológust.
A talajvíz szintje csökken, egyre nehezebb locsolni. A családoknál a fúrt kutak egy része nehezebben hozza a felszínre a vizet, mint korábban. Nincs elegendő vizünk a Duna–Tisza közén? Kitűzzük a fehér zászlót? A kérdéseket Bitay Endre geológusnak, a ceglédi VIKUV Zrt. vezérigazgatójának tettük fel.
Fotó: Barta Zsolt
A cég vízkutatással és kútfúrással foglalkozik. Az elmúlt évtizedek során Kalocsán, Ballószögben, Kiskőrösön, Kiskunfélegyházán, Kiskunhalason, Debrecenben, Bükön, Berekfürdőn és az ország számos településén fúrtak és adtak át 800–1800 méter mély kutakat.
Jó hír: nem fogy el a vizünk!
– Távol állunk attól, hogy kitűzzük a fehér zászlót vagy pánikhelyzetről lehessen beszélni. Nem fogy el a vizünk. Viszont a helyzet komplex – mondta Bitay Endre. Hozzátette: a Kárpát-medence alapvetően egy vizes és mocsaras terület volt például Széchenyi István korában. Ám 200 évvel később az ember átalakította mindazt, amit a természet sok évezred során alkotott, emellett egy klímaváltozásnak is a tanúi vagyunk. Amit érzékelünk: megváltoztak a klimatikus körülmények. Régebben is előfordult, hogy a Kolon-tó vize leapadt vagy a Velencei -tó kiszáradt, ugyanakkor a víz mindig visszajött például Bács-Kiskunban is – mondta a szakember.
Az elmúlt három év során 300–400 mm-rel kevesebb eső esett. Ez befolyásolja a talajvíz szintjének a változását. Ez azonban csak egy kis része a problémának. A helyzet bonyolultabb annál, minthogy csak a 20-as évek csapadékhiányára fogjunk rá mindent – hangsúlyozta a geológus. Tudni kell, hogy az 50-es, 60-as években óriási vízkivétel történt az iparosítás során a térségben. Szerencsére ma a felszín alatti vizekből nincs akkora vízkivétel, hogy ez jelentené a gondok jelentős részét. Az viszont igaz, hogy klímaváltozás történik, máskor érkezik a csapadék, mint korábban.
A klímaváltozás kellős közepén vagyunk
Nem egyenletesen oszlik el a csapadék, tavasszal és ősszel érkeznek az esőfelhők, nyáron szárazság van, a téli havat pedig el lehet felejteni. Mit tehetünk? A leeső csapadékot meg kell őrizni, nem pedig elengedni. De emellett egy olyan mezőgazdasági termelést kell kialakítani, amely kevésbé vízigényes – tette hozzá a mérnök.
Kérdésünkre, hogy mennyi víz lehet a Kárpát-medence talajában, Bitay Endre így felelt.
– Ide folyik össze egy óriási vízgyűjtőből a víz, amely duzzasztja a Dunát és a Tiszát is. Azaz az utánpótlás meglesz. De az nem kizárt, hogy mélyebbről kell a vizet felszivattyúzni. Ha azonban lehullik a ma még hiányzó 400–500 mm eső, akkor a felszín alatti vizekből is a mainál jóval könnyebben lehet majd a locsolóvizet felvenni – hangsúlyozta Bitay Endre.
Mennyi víz lehet a lábunk alatt?
Kérdés persze az, hogy mennyi vizünk lehet az ország és a Homokhátság alatt. Azt tudjuk, mekkora víztestek találhatóak az ország alatt, de hogy mennyi ez a mennyiség, azt számszerűen nem lehet meghatározni. Sőt, azt sem tudjuk, hogy valójában mekkora mennyiséget vesznek ki a lakosok, mivel a fúratott kutak 90 százaléka illegálisan készült el.
Azt viszont tudjuk, hogy a vízművek mennyi vizet szolgáltatnak, és azt is, hogy mekkora is a veszteségük amiatt, hogy a csőhálózat karbantartása hiányos. A geológus azt mondja, hogy a víz állandóan mozog a mélyebb talajrétegekben. A közelmúltban, augusztus végén egy ásványvíz-konferenciát rendeztek Tatán, amelyen a tatai polgármester is szót kért. Elmondta, hogy miután megszűnt az eocén bányászat a térségben, a korábbi folyamatos vízkivétel megszűnt. A víz pedig visszatért arra a helyre, azokba az üregekbe, ahol a szivattyúzás leállt. Azaz képletesen szólva a természet visszavette a korábbi területét. Egyre több területen jelentek meg a vízfolyások, források, amelyek korábban eltűntek.
Hasonló lehet a helyzet az Alföldön is, a mély kutakban is folyamatosan pótlódik a víz, így attól nem kell tartanunk, hogy elfogyna a Homokhátságon az ivóvizünk. Az egy másik kérdés, hogy a klímaváltozás miatt újra kell gondolni a mezőgazdasági termelés jellegét, meg kell tartanunk a lehullott csapadékot, a csatornarendszereket fel kell éleszteni, és a tavaszi-nyári árvizek vízkészletét ide kellene irányítani – mondta Bitay Endre geológus, a VIKUV Zrt. vezérigazgatója.
Bár esett, de még mindig kevés a nedvesség a talajban
Bár az elmúlt napokban jelentős csapadék, 50–75 milliméter esett a térségünkben, a HungaroMet szeptember 21-i jelentése szerint a Homokhátságon a felső 100 centiméteres talajrétegben 140–150 milliméter nedvesség hiányzik. Bár a fúrt kutak egyre nehezebben adnak elegendő vizet azoknak, akik rendszeresen használják, izsáki és páhi információink szerint alig egy-két esetben kérnek engedélyt vagy tesznek bejelentést új kút fúrása okán a gazdálkodók. A Páhiban élő Pecznyik Béla zöldségtermelő hírportálunknak elmondta, hogy egy új, mély kút engedélyeztetése a hivataloknál, a termőterületre történő elektromos vezetékrendszer kivezetése, a kút megfúratása 3–5 millió forintba is kerülhet.
