Korán alkalmazkodtak a klímaváltozáshoz: a bácsbokodi gazdálkodók évtizedek óta óvják a talajt

Több mint 500 hektáron, kizárólag szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozik az Albert család: őszi búzát termesztenek, elsősorban két fajtatulajdonosnak állítanak elő vetőmagot. Három nemesítő házzal állnak kapcsolatban zöldborsóvetőmag-előállítás tekintetében. Ezen kívül cukorrépát, kukoricát, őszi káposztarepcét, napraforgót, és amennyiben a vetésforgó úgy adja, szóját termesztenek. Mivel a településen öntözési lehetőség nincs, mindezeket a növényeket úgy vetik, hogy a vízpótlás tekintetében csak a természetben bízhatnak.

– A klímaváltozási prognosztizációkat már akkor nagyon komolyan vettük, amikor ezt még mások tömegével csak riogatásként kezelték, és mindenkit, aki erről beszélt, vagy ennek szellemében formálta át a tevékenységét, enyhe kifejezéssel élve különcként kezelték. Pedig, aki kicsit is tudatosan figyelte a környezetét, az a saját bőrén keresztül is érezhette, hogy valami kezd nagyon nem normálisan működni. A kilencvenes évek közepétől kezdődően új alapfelállást fogalmaztunk meg a magunk számára, és olyan módszereket próbáltunk adoptálni, amivel a nagyobb kitettség miatt, más országokban már sokkal régebben elkezdtek foglalkozni – mondta Hegedűs József.

Kulcskérdés volt a gazdálkodásban a víz megőrzése

 – Tudtuk, hogy a gazdálkodás során fontos kérdés, hogy hogy lehet megőrizni a vizet, még akkor is, ha lesznek csapadékos évek, amik a sivatagosodási folyamatra éppen rácáfolnak. A talajművelés megváltoztatása, a talaj felé való fordulás, gyakorlatilag mindkét esetben jól tud működni: akkor is, ha sok a víz, akkor is, ha kevés – mondta Hegedűs József. Hozzátette: az a jó hozzáállás, amikor az ember olyan jelleggel próbál gazdálkodni, hogy a gondolkodás középpontjában nem a pénzcentrikusság, nem a gazdasági szemlélet, nem a növénycentrikusság körvonalazódik, hanem a talajt helyezi a fókuszba.

– Hisz mégis csak egy olyan matériáról van szó, amiről mai napig keveset tud a tudomány is. Egy köbcentiméter talajban, akár több 10 millió, vagy akár 1-2 milliárd mikroorganizmus létezhet, olyan szintű kapcsolódási pontokkal, amelyekre egyértelműen még tudományos magyarázatok sincsenek. Mi egy ilyen típusú hozzáállás mellett működünk. Igyekszünk csak olyat tenni, ami a legkisebb mértékben árt a talajnak, bízva abban, ha a talaj jól érzi magát, az jó lesz a benne fejlődő növénynek, és a betakarítási folyamat végén jó lesz nekünk is – hangsúlyozta Hegedűs József. 

Elárulta azt is, hogy szerinte a hagyományos, konvencionális földművelés során az ember oly módon avatkozott be egy természetes közegbe, amivel hihetetlen mértékű talajrombolást vitt véghez. – Nem csak nálunk, Európában, a világban mindenhol ez volt a megszokott, az ekét, mint alapvető művelési eszközt gyakorlatilag nagyon sokan használták és használják a mai napig. Ez önmagában nem lenne baj, adott esetben meg lehet a szerepe, csak az a kérdés, hogy utána milyen lépések, milyen lezárási folyamatok, tápanyagpótlási folyamatok, illetve milyen egyéb megoldások egészítik ki a történetet. És felmerül kérdésként az is, hogy az elvesztett szerves anyagot, szenet, amelyek a forgatás mellett tűnnek el a talajból, mi fogja visszapótolni? Mi akadályozza meg, hogy a talaj egy, egyre inkább élettelen szervetlen valamivé alakuljon?! A szemléletváltás nélküli módszerek hosszútávon biztos, hogy nem tesznek, nem tettek jót – mondta.

Kezdetben maguk barkácsoltak talajművelő eszközöket

Amikor ezt a célt megfogalmazták magunknak, Magyarországon még nem álltak rendelkezésre olyan eszközök, amelyekkel ennek a kihívásnak megfelelő kíméletes talajművelést lehetett volna végezni. Kezdetben maguk barkácsolgattak, majd ahogy a 90-es évek végétől megjelentek a kimondottan erre a célra gyártott, munkagépek, döntöttek: anyagi lehetőségeik függvényében, évről évre tudatosan, erre a technológiára állnak át.

A 2000-es évtől kezdődően elindultak a minimumművelés, a forgatásnélküliség útján. A kultivátorok alkalmazása, a sekélyen járatott keverő, tárcsás eszközök, a különböző típusú lazítók alkalmazása, később a sávművelők megjelenése után a sávművelési technológiák alkalmazása, illetve a mai napra ezeknek a kombinációi alkotják az agronómiai módszereiket, kiegészítve a minimum, akár direktvetésre is alkalmas vetéstechnológiákkal.

Természetesen megpróbáltak közben ezernyi dolgot: a köztes-vetést, a zöldítést, a takarónövények alkalmazását és egyéb vízmegőrző, talajállapot megőrző, javító trükköket is. 

Késlekedés nélküli vízügyi programra van szükség

A 2004-es év óta alkalmazott precíziós technológiának köszönhetően 21 évre visszatekintő adatbázissal rendelkeznek a betakarítási hozamadatokkal kapcsolatban, amelyek nagy mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy jó döntéseket tudjanak hozni, az egy-egy parcellára éppen alkalmazandó fogások tekintetében. Hegedűs József szerint a talajban végbement, a 70-es évek közepe óta megfigyelhető nagyarányú vízvesztés az utóbbi években felgyorsult. A megoldás egy késlekedés nélkül végrehajtott vízügyi program lehetne, ami az elveszített vízmennyiséget a lehető leggyorsabban visszapótolná a talajba.

– Szerintem nem egy  nagy kihívás, a megvalósítási szándék és a ráfordítandó pénz biztosítása a lényeg. Mivel gyakorlatilag a mezőgazdaság, és ezzel együtt az ország jövője a tét, ez nem is nagy ár. Nem az öntözés lesz az, ami ezt az elhatalmasodó aszályosodási problémát meg fogja oldani. A 2-3 százaléknyi öntözött területtel szemben 5-6 százalékot öntözni, nem válasz az öntözetlenül maradó 90 százalék sorsára. A talaj a legjobb víztározó, ennek a feltöltését kell megoldani. Kombinálva a vizes élőhelyek visszahozásával, a folyószakaszok visszavadításával, melyek a medence mikroklímájára is kedvező hatást tudnának gyakorolni. A víz meglétének kérdése meghatározó történet lesz nem csak a növénytermesztés, hanem az ivóvízkészletek miatt is – jelentette ki Hegedűs József.