Előadást tartottak az aszály elleni védekezésről a kiskőrösi szőlészeknek

Az utóbbi 15 év egyik legnagyobb problémáit a felmelegedés mellett az aszályos év okozta gondok jelentették. Minderről – Az aszály káros hatásainak kompenzálási lehetőségei a szőlőtermesztésben címmel – tartott előadást dr. Németh Krisztina, a MATE Szőlészeti és Borászati Kutató Állomásának a kecskeméti munkatársa.

 Előadásában hangsúlyozta: a tavalyi év különlegesnek számít. A csapadék eloszlásának az üteme és a módja sajátos volt. A júniusi és szeptemberi hónap sok esőt hozott. A szeptember mentette meg a termés egy részét, ekkor közel 70 milliméter hullott le. Tavaly januárban a 17, februárban közel 7, míg a júliusban leesett 1 milliméternyi eső gyakorlatilag semmit sem jelentett a növények szempontjából. A dolog érdekessége az, hogy júniusban csak egy nap volt olyan, amely csapadéka a szőlő számára felvehető volt. A többi napokon alig esett. 

Mint mondta, több olyan időszak volt, amikor néhány milliméternyi eső ugyan áztatta a földet, de a szeles napok miatt az erőteljes légmozgás el is vitte a nedvességet a talaj felszínéről. 

Így például tavaly augusztusban is volt némi eső, de a nagy meleg és az ezzel járó párolgás gyakorlatilag lenullázta ennek a jótékony hatását. 

Kitért arra is egy térkép bemutatásával, hogy a mi térségünk, azaz a Duna–Tisza köze olyan talajokkal rendelkezik amely a csapadék megtartás szempontjából szinte a leggyengébb minőségű. A szabadföldi vízkapacitás jobb talajoknál akár elérheti a 80 százalékot, ez azonban a mi térségünkben legfeljebb 8 százalékot éri el. Hangsúlyozta: a fenyegető aszály minden évben egyre nagyobb gondot jelent a Homokhátságon. Ennek mértéke attól is függ, milyen hosszú ideig tart.

 Megjegyezte, hogy a térségben élő növények bizonyos fokig alkalmazkodtak ehhez a lehetőséghez, hisz egyes szőlőfajták gyökerei akár 6-8 méter mélyre is lekúsznak a nedvesség felvétele érdekében. Ugyanakkor a növények szárazságtűrő képessége nem véges, fogalmazott az előadó. A párolgási viszonyok, a hőmérséklet befolyásolja a növény aszállyal szembeni védekezését. Nem mindegy, hogy a talaj fizikai állapota milyen, az is fontos, hogy a talajt hogyan takarta be a termelő. 

Majd kitért arra is, hogy előállhat egy különleges, fiziológiai állapot is, amikor a növény nem tudja felvenni a talajból a vizet. A föld pórusszerkezetét megváltoztatja például a belvíz, amely során elfogy a levegő. Ha nincs levegő, akkor nem képes felvenni a gyökér a vizet. Ezt követően a kecskeméti kutató kitért arra, hogy miként is lehetne az aszályt ellensúlyozni. Megemlítette az öntözés lehetőségét. Míg 2014-ben 2,5 hektáron öntöztek szőlőt idehaza, addig ma 40 hektáron folyik ilyen formában vízutánpótlás. Ez töredéke annak a szőlőterület felületnek, amely egyre gyakrabban számíthat az aszályos időjárásra. Azok az ültetvények, amelyek hozzászoknak a megfelelő vízellátáshoz, jól fejlődnek, de jóval sérülékenyebbek lesznek majd, mint azok, amelyek csak az időjárás szeszélyétől függően jutnak nedvességhez. 

A mélység felé kereső gyökerekkel rendelkezik a kadarka, sárfehér, a pozsonyi fehér, az ezerjó, oportó is. Ugyanakkor vannak olyan szőlők, amelyeknek nincsenek ilyen különleges vízkereső gyökerei, amelyek a mélybe is lenyúlnak. Idetartoznak a generosa, Irsai Olivér, a tramini, a szürkebarát, a kékfrankos és a furmint és a leányka is. Megfelelő területen azonban ezek a szőlők jól elviselik az aszályt.