Csibevásár és kosármustra várta az Irén-napi vásárba látogatókat – infografikával

Az Irén napját megtisztelő, első tavaszi sokadalomban rendszerint a fiatal gazdasági állatok, baromfik, sertések között talált állatállományához ki-ki vásárfiát. A már évekre visszamenőleg tapasztalható intenzív baromfi-felhozatal vasárnap különösen kiemelkedő volt. A jószágok tartására alkalmas porták tulajdonosai ilyentájt vásárolják meg a növendék szárnyasokat. Mélyen a zsebbe kellett nyúlniuk, például a napos libákért 2500–3000 forintot kellett fizetniük. Az egy évvel ezelőtti árakhoz képest 60–80 százalékkal drágultak a jószágok. 

A majdani téli vágásra szánt malacok forgalma is élénkebbnek mutatkozott a téli felhajtáshoz képest. Akik tehetik, ilyenkor fogják hízóba a két-három hónapos jószágokat, megalapozván azokkal a családi disznótorokat. Többet kértek értük a tenyésztők az egy hónappal korábbihoz képest. Például a fejlettségben a választási malac és süldő közé sorolható sertéseket 42–45 ezerért adták. 

Nemigen változott a szarvasmarhák ára. Más vásárokhoz hasonlóan, legutóbb is keveset árultak, elsősorban növendék bikákat, üszőket.

Várkonyi Ferenc tiszakécskei tenyésztő szerint egyre csökken a kisüzemi szarvasmarha állomány.

− A fogyatkozás már évtizedek óta tart. Mondhatjuk, jóformán csak az idősebbek, akik évtizedek óta foglalkoznak az állattenyésztéssel, tartják még az állományt. A fiatal korosztály nem fog hozzá, mert kevésbé tartják jövedelmezőnek. Az utóbbi év különösen sújtotta a tejelő és húshasznú ágazatot. A takarmány árak jelentős emelkedése miatt csak a szántóföldi növénytermesztő háttérrel rendelkezők bírnak úgy-ahogy talpon maradni − mondta el tapasztalatát a gazda.

A lóvásárnak fenntartott területre senki sem hajtott állatot a vásározáshoz szükséges okmányolások költségessége miatt. Közel 50 ezer forintba kerül a vérvétel, a takonykór vizsgálata, a mikrochip, vagyis összességében a lóútlevél kiváltása. Ezt túl nagy kiadásnak tartják a bizonytalan értékesítéshez.

A helypénzszedők 8–10 ezerre becsülték a látogatókat, akik délig megfordultak a vásárban. A sokaságot főleg a tavaszi ruhafélék érdekelték. Tartja magát a hiedelem, hogy az országos vásárokban mindenféléhez olcsóbban lehet hozzájutni a kiskereskedelmi árakhoz képest. Annyi bizonyos, hogy a minden háztartásban használatos vesszőkosarakat jóformán csak a vásárokban szerzi be az alföldi ember. A garabókból − ahogy Nagykőrösön nevezik ezeket a szállító edényeket − utóbb is jócskán adtak el a vesszőfonók. Az utóbb 7–14 ezer forintért beszerezhető minőségi kisipari alkalmatosságokról azt mondják, akár egy évtizedig is szolgálnak, ha gondjukat viselik.