Nemzeti vízpótlási programot sürgetett Bányai Gábor a parlamentben

Bányai Gábor egy nemzeti vízpótlási, öntözési program létrehozását szorgalmazta, és arra hívta fel a figyelmet, hogy az Alföld, a Duna–Tisza köze és a Homokhátság területe ennek hiányában alkalmatlan lesz mezőgazdasági termelésre, sivataggá változhat.

Jelenleg Jász-Nagykun-Szolnok, Békés-, Csongrád-Csanád-, Bács-Kiskun és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye azok a területek, ahol nagyfokú és súlyos aszály alakult ki és tart már negyedik éve – emlékeztetett a képviselő, aki szerint az évről évre egyre szélsőségesebbé váló időjárás új kihívások elé állítja a magyar mezőgazdaságot.

– A rendkívüli időjárást mi magunk is érezhetjük, nyaranta az extrém forróságnak, a csapadék hiánya miatti szárazságnak köszönhetően egyre hosszabbak az aszályos időszakok, végletesen lecsökkent a lehulló csapadék mennyisége. 

Mivel a klímaváltozást egyelőre nem vagyunk képesek megfékezni, megállítani, tény, hogy ennek a folyamatnak a végén, ha nem lesz egy óriási és átfogó, a vízpótlást előtérbe helyező, nemzeti konszenzuson alapuló nemzeti vízpótlási és öntözési programunk, akkor a magyar Alföld legnagyobb része sivatagossá fog válni

 – hívta fel a figyelmet a politikus.

Hozzátette: az ország déli régiójában fekvő Duna-Tisza közi Homokhátság Közép-Európa legnagyobb, kiszáradástól veszélyeztetett területe. A Duna-Tisza közén, ahol a 20. század elején még ezertől több természetes tó volt, mára csupán a fennmaradt elnevezéseik emlékeztetnek a hajdani természetes vizeinkre.

– A magasabb területeken a térség talajvízszintje az utóbbi két évben 3-5 métert, vagy azt meghaladó mértékben süllyedt. A felső rétegben fúrt kutak és tavak kiszáradtak. Az elmúlt 4 évben felgyorsult a lehulló csapadék csökkenésének mértéke, miközben a vegetációs időben nőtt az átlaghőmérséklet – mondta a képviselő, aki, hogy érzékeltesse a drámai csapadékhiányt, az elmúlt négy évben kigyűjtötte minden év április 1 és november 1 között a vegetációs időben mért lehulló csapadékok mennyiségét. – 2019-ben még 435 milliméter, 2020-ban 480 milliméter, 2021-ben már csak 313 milliméter volt a lehullót csapadék, ami ebben az évben eddig összesen 165 milliméter volt Bács-Kiskun megye legcsapadékosabb térségében – fejtette ki Bányai Gábor.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy minden az emberi fogyasztásra alkalmas növény termesztéséhez a vegetációs idejében jó időbeni eloszlással 500 milliméter csapadékra volna szükség a sikeres termeléshez.

 – Magyarán, ha ezen nem tudunk változtatni, nem juttatjuk a folyóinkból a magasabban fekvő területekre a vizet, akkor az ország keleti részének legnagyobb része mezőgazdasági termelésre nem, vagy csak korlátozottan lesz alkalmas – jelentette ki a képviselő, aki szerint az elmúlt ötven évben rendszeresen felmerülő probléma volt a Duna-Tisza közi Homokhátság vízpótlásának megoldása.

– A rossz vízgazdálkodási tájakon a téli többletvíz rövid időn belül a mélyebb területekre folyik át, az így felhalmozódott vizeket azonban a lehető leghamarabb elveszik a csatornarendszereink. A felszín alatti vízkészlet pedig csak korlátozásokkal használható öntözésre. Így az aszályos időszakban nem áll rendelkezésre olyan vízkészlet, amely kielégítené a biológiai, illetve a gazdálkodók vízigényét. 

Víz nélkül nincs élelmiszeripar, nem tartható fenn a Homokhátság és az Alföld zöldség-gyümölcstermesztő és növénytermesztő kultúrája 

– vázolta a körülményeket Bányai Gábor, aki rámutatott, hogy Magyarországnak a jelenlegi nehéz természeti, politikai és pénzügyi időszakban is meg kellene hoznia az ország keleti részének megmaradása érdekében azt a súlyos ezermilliárd forintokban mérhető döntést, amely a nagy és kisebb folyók bevonásával, vízhozamának néhány százalékos itt tartásával, és tározókban, tavakban, csatornarendekben való tározásával megakadályozzák az ország alföldjének teljes kiszáradását.

A kormány nevében Nagy István agrárminiszter válaszolt a képviselő napirend előtti felszólalására.

– Valóban rendkívüli az az aszálykár, ami az Alföld déli részét érinti, azonban nemcsak ez a régió, hanem Európa mezőgazdasági területeinek 46 százaléka sújtott az aszállyal – emlékeztetett. Köszönetet mondott minden magyar gazdának és jelezte: az aszály ellenére „csűrben vannak” a magyar lakosság ellátásához szükséges gabonamennyiségek, de rossz hír, hogy exportra kevesebb jut. Hangsúlyozta: az agártárca minden lehetséges eszközzel támogatja ebben a helyzetben a gazdákat.

– A termelők öntözési beruházásaihoz a Vidékfejlesztési Program keretében idáig több mint 45 milliárd forint értékben ítéltünk meg támogatást. Emellett támogatjuk az öntözési közösségek létrehozását is, ráadásul a 2023 és 2027 között az eddiginél is több forrás, mintegy 70 milliárd forint jut majd az öntözéses gazdálkodás fejlesztésére – fejtette ki a szaktárca vezetője.

Szólt arról is, hogy jelentős, több tízmilliárd forintos nagyságrendben hajtottak végre infrastrukturális beruházásokat, fejlesztették a főműveket, a harmadlagos műveket. 

A Belügyminisztérium koordinálásával az elmúlt években nyolc víztározó épült az országban, összesen 5 millió köbméter maximális tározási kapacitással. 

A 2019-22-es évben az infrastrukturális hiányok megszüntetésére irányuló munkálatok során 2177 kilométer csatornaszakaszt újítottak meg, átépítettek 314 darab műtárgyat és korszerűsítettek 33 szivattyútelepet, a mezőgazdasági öntözés fejlesztéséhez kapcsolódóan főcsatornákat és vízgazdálokodási rendszereket korszerűsítettek.

– Van ugyanakkor olyan térség, ahová ezek még nem elegendők, ilyen a Homokhátság. A homokhátság gerincét és a közvetlen térségét célzó vízpótlást biztosító fejlesztésekre van szükség, amelyek hét célterületre irányulnak – részletezte Nagy István, aki ide sorolta a ráckevei soroksári Dunaág vízpótlásának bővítését, a Kiskunsági Főcsatorna és a Dunavölgyi Főcsatorna vízkészletének növelését, az északi és keleti regionális vízpótlást és vízvisszatartást, a kígyósi vízrendszer pótlását, a felső-bácskai vízpótló rendszert, a déli regionális vízpótlást, és a középhomokhátsági szikes tavaknak a vízpótlását. A fejlesztés másik iránya, a Homokhátság peremterületeit érintve ide sorolható Mórahalom és térsége, ahol mostanra szintén teljesen kiszáradt a szikes tó.