Mára nemzeti érték lett a magyar tanya

A jellemzően a homokhátságban található, tipikus magyar jelenségnek számító tanyák a település központjától távol helyezkednek el, és a kezdetek óta gyanakodva szemlélte az ott élőket a városi és falusi lakosság. Ennek a sajátos rendszernek a kialakulásával, fejlődésével, valamint típusaival ismerkedhettek meg az érdeklődők Mester Sándor előadásán.

A halasi népművelő elmondta, hogy a tanya mint rendszer, egyszerre tölt be ökológiai, gazdálkodási, társadalmi és települési funkciót. – Kialakulásuk a török uralom idejéhez kötődik, amikor hatalmas területek néptelenedtek el. A kis falvakból a nagyvárosokba költöztek az emberek, és az elhanyagolt részek a városok mezőgazdasági területeivé váltak, ahol állattartás, gyümölcs-, majd gabonatermesztés folyt – részletezte a folyamatot Mester Sándor.

Majd elmesélte a jelenlévőknek, hogy eleinte kora tavasztól késő őszig ökrös- és lovasfogattal jártak ki a gazdálkodási területre az emberek, ahol napi 15–16 órát dolgoztak. Később felismerték azonban, hogy hosszú távon ez nem működik, ezért először kétlaki életmódra rendezkedtek be, tavasztól őszig kint éltek a tanyán, a köztes időben pedig a városban. Végül rájöttek, hogy jobb, ha állandó lakhelyként tekintenek a tanyára, így alakult ki az egyszerre több funkciót ellátó rendszer az 1750-es évekre.

A tanyák szaporodását azonban nem nézték jó szemmel a települések. A városi tanács például tiltotta a kiköltözést, büntetést kellett fizetnie annak, aki mégis megtette. 1824-ben enyhítés jött, minden település maga dönthette el, mi legyen a tanyák sorsa. Virágkorukat a 19. század közepétől a 20. század közepéig élték. – Az 1970-es évek végén a tanyákat kizárták minden fejlesztésből, úgy vélték, elpusztulnak majd maguktól. Szép lassan azonban a megtűrt kategóriába kerültek. Ma pedig a nemzeti értékek közé tartozik a magyar tanya nyelvi, néprajzi, tájképi, építészeti, társadalmi és földrajzi sajátosságai miatt – mondta Mester Sándor.

Az előadásból kiderült az is, hogy a szakirodalom három tanyatípust különböztet meg a dűlőúthoz viszonyított elhelyezkedés alapján. Sortanyák alakultak ki például Tompa, Kelebia, Csikéria területein, szórt tanyák jellemzően az Alföldön találhatók, míg bokortanyák a Nyírségben épültek. Hazánkban ma öt kategóriába sorolják a tanyákat, vannak hagyományos és gazdálkodó tanyák, illetve a gyakran külföldi tulajdonban lévő hobbi és üdülő céllal hasznosított, valamint alvóhelyként szolgáló tanyák. Az ötödik kategóriát a lakatlan, többnyire már csak romként álló, úgynevezett pusztuló tanyák alkotják.

Tanyasi élet a filmvásznon

Mester Sándor szanki előadásában kitért arra is, hogy Lakatos Vince halasi kötődésű filmrendező a Halas környékén élő emberek életét bemutató filmjeivel, valamint szociofotóival ráirányította a figyelmet a tanyán élő emberek, különös tekintettel az idősek és a gyerekek sorsára. – Az emberekben megjelent a segítő szándék, a diákoknak tanyakollégiumokat, az időseknek szociális otthonokat hoztak létre. Lakatos Vincének komoly szerepe volt abban, hogy Kiskunhalason a Baky-kastélyban létrehozták az öregek otthonát – mondta.