Hollywoodban és Magyarországon is otthon érzi magát Bordán Lili

A film főbb szerepeit Jane Fonda, Diane Keaton, Mary Steenburgen, Candice Bergen, Andy Garcia, Don Johnson, Richard Dreyfuss és Alicia Silverstone játssza, mellettük pedig feltűnik a több amerikai, nemzetközi és magyar produkcióban is nevet szerzett Bordán Lili is – hívja fel a figyelmet a Vasárnap Reggel legutóbbi száma. A színésznő játszott már hollywood-i szuperprodukciótól kezdve magyar művészfilmig sokféle zsánerben. A New York-ban született, két nyelven alkotó színésznő a Könyvklubban egy kelet-európai tánctanárnőt alakít.

Hogyan került be a Könyvklub szereplői közé?

Egy castingdirektor többször behívott, a második körben a rendezővel és az írónővel is találkoztam. Ez a szerep passzolt leginkább hozzám, a mostani karakteremhez. A Könyvklub független filmnek számít, bár stúdiófilm lett belőle, mert a Paramount megvásárolta.

Milyen volt együtt dolgozni ezzel a színészi gárdával?

Nagyon élveztem a szerepet. Egy tánctanárnőt játszom. Amikor én jártam táncórára, egy nagyon erős személyiségű orosz nő volt a tanárom, erről a nőről modelleztem a szerepet. A mintát a való életből vettem. Nagyon sok szabadságot adtak a karakterhez, hogy úgy játsszam, ahogy szeretném. Nem vártam instrukciókat, a saját elképzeléseim szerint formáltam meg a figurát. Mostanában igyekszem a lehető legtöbbet kihozni a szerepből, és nem várni arra, hogy megmondják, hogyan játsszam. Igyekszem élvezni a játékot.

A karrierje során játszott independent filmekben, stúdiófilmekben, magyar filmekben is. Mik a különbségek és a hasonlóságok színészi szempontból?

Minden forgatás hangulata attól függ, hogy kik a meghatározó személyiségek. Nem annyira a gyártási háttértől, inkább attól, hogy például a producerek és a rendező hogyan kommunikálnak a stábbal. Ha élvezik a munkájukat, akkor öröm velük dolgozni. Tapasztalataim szerint nem számít, hogy magyar-e vagy amerikai a film, hogy független vagy stúdiófilmről van-e szó. Ugyanakkor minden forgatásnak megvan a saját tempója, de ez a személyiségektől függ, nem a költségvetéstől.

Nagyon sok magyar színész álma, hogy amerikai filmekben szerepeljen. Ön New Yorkban született, Amerikában nőtt fel, sokan irigylik ezt a helyzetet. Ezt hogyan éli meg?

Nagyon érzem ennek a helyzetnek a kiváltságosságát. Két útlevelem van, két nyelven dolgozok, beszélek. Nagyon hálás vagyok ezért a helyzetért. Látom sok kollégánál, aki kijön, hogy mekkora teher és mekkora akadály tud lenni az, hogy valaki nem amerikai. Aki kijön Amerikába és kipróbálja magát, szerintem itthon is emel a színészi ázsióján. Attól, hogy valaki ott is belevág, nem veszít semmit.

Mennyire befolyásolta a családi háttere abban, hogy színésznő lett?

Mondhatjuk úgy, hogy én a színészetbe belecsúsztam. Természetes folyamat volt. Gyermekkoromban anyu, Bordán Irén színésznő látta, hogy van ehhez tehetségem, így minden iskolai színdarabban benne voltam, főszerepeket kaptam és nagyon élveztem, szerettem. Úgy érzem, hogy erre születtem. Gyerekkorom óta ez a legtermészetesebb út. Voltak olyan periódusok az életemben, amikor ezt megkérdőjeleztem, vagy a színészet háttérbe szorult és más dolgok foglalkoztattak, de mostanában visszatértem ahhoz az örömhöz, amelyet gyerekként éreztem színjátszás közben. Ez egyszerre szakma és játék. Sokáig nem éreztem felnőtt dolognak a színészkedést, de mostanra ez beérett, és már annak érzem. Ugyanolyan fontos élvezni és dolgozni – mára egyensúlyba került ez a kettősség.

A színészi játékára, módszerére mennyire hatott az édesanyja?

Neki akkor indult be itthon igazán a pályája újra, amikor én tíz éve elköltöztem. Az utóbbi öt évben döbbentem rá, hogy mi ugyanazt a pályát űzzük, ugyanazokat az élményeket formáljuk meg. Gyerekkoromban gyakran megtörtént, hogy elmentünk castingra, és együtt válogattak be minket anya-lánya szerepekre. Mostanában ő rengeteget játszik az Új Színházban, egyre többet forgat ő is és én is, sokat tudunk egymásnak segíteni. Nem szól bele a szerepeimbe és a munkámba sem. Amikor fiatalabb voltam, ő azt tanácsolta, hogy 18 évesen menjek Hollywoodba és vágjak bele. Én 26 évesen mentem Los Angelesbe, addig itt voltam színésznő, de ezt máig jó döntésnek tartom. Fontos időszak volt.

Vannak példaképei?

Nagy kedvencem Emily Watson angol színésznő, például a Hullámtörésben játszott Lars Von Trierrel. Nemrég néztem egy Pam Grier-filmet, még a Tarantino előtti időkből. Nagyon természetes a játéka és igazi személyiség.

Van olyan szerep amit mostanában szívesen eljátszana?

OJ Simpson felesége legjobb barátnőjének szerepére castingoltak nemrég, és az nagyon tetszett. Ősszel forgattam a Curtizt, amely a Casablanca sztoriján alapszik. Mostanában az ilyen szerepek érdekelnek.

Színházi szerepek érdeklik? Ophelia a Hamletből?

Ophelia biztos nem érdekelne, gyenge nő. Ha már Shakespeare, akkor a fiúnak öltözött lány a Szentivánéji álomból. Vagy Lady Macbeth.

Borítóképünkön Bodán Lili

MTI Fotó: Cseke Csilla