Ezt érdemes tudni a játszótéri viselkedésről

Itt a jó idő, így egyre több kisgyermekes anyuka lepi el a játszót, ami óhatatlanul is számos vita forrása lehet. Nem egy anyukától hallani, hogy már a gondolattól is befeszül, ha menni kell: mi lesz, ha a dackorszakos elkezd hisztizni, ha nem lesz elég kedves a többi gyermekkel, ha az ő szemefényét éri valamilyen atrocitás? Tapasztalataink szerint a kicsik gyorsan átlendülnek a fent felsorolt helyzeteken, a szülők viszont sokszor kegyetlenül ítélkeznek egymás felett.

A család.hu öt konkrét példával segít, hogyan lehet kivédeni a lehetséges kellemetlenségeket.

1. Érkezzünk felkészülten!

Amint elkezdődik a dackorszak, érdemes úgy nekivágni a nagy kalandnak, hogy előre lefektetjük a szabályokat. Közvetlenül a játszótér előtt rövid, határozott mondatokkal közöljük a gyermekkel, mit szabad és mit nem: Nem szórhatsz másra homokot! Ne vedd el más játékát! Nem bánthatsz senkit!

Mondjuk el azt is, mivel jár a szabályok megszegése: 2 rászólás után hazamegyünk.

Lehet, hogy az első pár alkalommal saját magunkkal is kitolunk, mert 5 percig tart majd a játszós móka, de ha tudatosítjuk benne, hogy azért kellett eljönni a játszótérről, mert homokot, játékot dobált, stb... akkor legközelebb már együttműködőbb lesz ő is.

2. A homokozó dzsungel

Ez az a terület, ahol mindenki mindennel játszik, azaz konfliktus szempontjából a legveszélyesebb része a parknak. Úgyis a máséval játszanak a kicsik, de azért az illendőség kedvéért vigyünk magunkkal a gyermek nevével ellátott homokozókészletet. Tanítsuk meg arra, hogy kérje más játékát, ne csak elvegye! Maradjunk a csemeténk mellett, mert sokszor csak így tudjuk megelőzni, hogy a totyogók egy nézeteltérés során megkalapálják egymást a homokozólapáttal.

3. Ne sajátítsuk ki a játékokat!

Lehet, hogy a gyermekünk rajong a hintázásért, és akár egy órát is szívesen eltölt benne, de ez a játszótéren nem lehetséges. Figyeljünk oda egymásra! Ha látjuk, hogy más is vár egy ideje, akkor szóljunk a miénknek, hogy lassan ideje kiszállni (például, amikor végigénekeltünk egy dalt). Ezzel a módszerrel még a hiszti is elkerülhető, hiszen nem váratlanul zökkentjük ki a kicsit a szeretett tevékenységből. Fordított helyzetben pedig szoktassuk hozzá a gyermeket, hogy vannak dolgok, amire várni kell. 5-10 perc elteltével azért udvariasan megkérhetjük a hintáztató anyukát, hogy adják át a helyet.

Mi áll a kisgyermekkori agresszió hátterében?

Meg kell érteni, hogy a másfél-kétéves alig beszélő kisgyermek az érzéseit nem tudja megfelelően kifejezni, ezért dühében csapkodhat, haraphat, meglökheti a másikat. Tehát nem feltétlenül arról van szó, hogy anyuka, apuka nem nevelte meg az elvetemült gyermekét. A beszéd fejlődésével és a szülői ráhatással szépen kinövi a rossz szokást a kicsi. A 3 évesnél nagyobb gyermek agresszivitása már más kategória, de azt nem is lehet a játszótéren megoldani...

4. Szépen sorban!

Tanítsuk meg gyermekünket, hogy a játékok előtt nem tolakszunk, nem lökdösődünk, egymás után megyünk, haladunk sorrendben, nem pedig visszafelé. Ez leginkább a balesetek elkerülése miatt fontos, de udvariasságra, figyelmességre is tanít.

5. Játsszunk gyermekként, viselkedjünk felnőttként!

A kicsik közti vitás helyzetek gyakran tettlegességig fajulnak. A legideálisabb persze megelőzni a bajt, de ha ez nem sikerült, akkor legalább a két szülő ne feszüljön egymásnak! A verekedő kicsit az édesanyja, édesapja azonnal vonja félre! A szemébe nézve nyugodtan, határozott hangon mondja el, hogy miért helytelen, amit tett, és bátorítsa bocsánatkérésre. Az elszenvedő fél szülei nyugtassák meg a saját gyermeküket. Ezután jöhet a két szülő közti bocsánatkérés, majd a bocsánat elfogadása. Véletlenül se kezdjünk bele a másik gyermekének a hibáztatásába vagy egymás nevelési módszerének kritizálásába!

+1 Ne ítélkezzünk!

Minden gyermeknek és szülőnek lehet rossz napja, amikor fáradtabbak, nyűgösebbek vagyunk. Ha egy sikítozva hisztiző kicsit vagy egy ingerültebb anyukát látunk – ahelyett, hogy rögtön megvető pillantásokat lövellnénk feléjük –, gondoljunk arra, hogy mi is kerülhetünk hasonló helyzetbe. Legyünk megértőek, hiszen nem tudjuk, mi a baja a kis hisztisnek, vagy hány napja nem aludta ki magát rendesen a veszekedő anyuka. Egy cinkos összenézés, egy kedves mosoly vagy mondat nekünk semmibe sem kerül, de a kimerült édesanyának a nap fénypontja lehet.

Borítókép: illusztráció