Gráfok és fecnik

Itt élünk, ha közvetlenül nem is tapasztaljuk, azért érezzük, ha más nem, hatodik érzékünk megsúgja. A meg­állíthatatlan, egyre gyorsuló iramú fejlődés olyan természetes, hogy említést sem érdemelne, de egy-egy fontos mérföldköve mellett mégsem mehetünk el szó nélkül.

A Műegyetem egyik tanszékén az alábbi szavakkal kezdődött az egyik megoldandó példa a napokban: „A NAV egy papírfecnin szerzett értesülés nyomán szeretne felderíteni bizonyos áfacsalásokat. A szövevényes bűnügy felderítéséhez elkészítettek egy G-gráfot, melynek pontjai a gyanús cégeknek felelnek meg, és a G két csúcsa között akkor fut él, ha a két szóban forgó cég egyike számlát állított ki a másiknak.” Magasabb helyen bizonyára aggodalmat okozott, hogy az ország fejlődése megreked, ha az adóbevételek körül forognak a hallgatók gondolatai. Nem csoda, hogy a felsőoktatásért felelős államtitkárnak kellett közbeavatkoznia. Így a Műegyetem vezetői megkérték a tanszékvezetőket, hogy aktuálpolitikai példákkal ne terheljék a jövő mérnökeit.   

Az előbbiekből is kitűnik, hogy az információk áramlását mára sikerült minden korábbinál nagyobb sebességre kapcsolni, és ennek üdvös hatása a felsőoktatásban részesülőket éppúgy érinti, mint oktatóikat és az értük dolgozó államférfiakat. Eljött a pillanat, amikor Magyarországon az oktatást és az adórendszert szét lehetett választani végre – különös tekintettel a zárthelyi dolgozatokra. Utóbbiakat kéretik még akkor sem nevezni fecninek, ha elégtelenre is íródtak. Csak hogy a politikai áthallásokat elkerüljük.