Égi tünemény

Alig vártam a hullócsillagok „szezonját”, már évek óta augusztus 12-e körül lelkesen és kitartóan kémlelem az eget a kertünkből. Idén szerencsésnek érzem magam, mert már egy előfutárt megcsodálhattam július végén. Most több este is pásztáztam az égboltot, sötétedés után, és valahogy mindig úgy alakult, hogy akkor nem láttam egyet se. Ugyanakkor hittem benne, és tudtam, megadatik, hogy többet is lássak. Így is alakult, bár nem a tervek szerint. Egyik éjszaka, amikor a macska kikéredzkedett a kertbe, a teraszajtó nyitása után az égbolton premier plánban tárult elém a hullócsillag. A következő éjszaka pedig már ki is kísértem a macskát, és picit várakoztam. Nem hiába, ismét láttam egy csodálatos hullócsillagot. Idén az éjszakák nyertek.