Hálanapló

A jövőtől való aggódás egyre jobban átszövi az életünket. Ha kellően tájékozottak vagyunk a napi történéseket illetően, akkor nincs is túl sok okunk az örömre. Felsorolni sem szeretném, hogy mi minden miatt aggódhatunk. Megteszik ezt helyettem mások. Én inkább arról írnék, hogy mi az, ami nekem segít, ha túlzottan borúsan látom a jövőt.

Amikor néhány éve az aggodalmaimról és az átvirrasztott, álmatlan éjszakáimról meséltem pszichológus barátomnak, azt tanácsolta, hogy kezdjek el hálanaplót írni. A hálaadás ugyanis segít abban, hogy a fókusz átkerüljön a negatív oldalról a pozitívra. Megfogadva dr. Domján Mihály tanácsát, elkezdtem összegyűjteni, hogy miért is lehetek hálás. Azt is javasolta, hogy minden este elalvás előtt gondoljam végig, miért adhatok hálát. A nap végén összegyűjtött pozitívumok birtokában ugyanis biztosan könnyebb lesz az elalvás is.

A szakember azt is elmagyarázta, hogy a hálának jótékony, egészségvédő hatása is van. Hálaadás közben ugyanis dopamin, szerotonin és oxitocin szabadul fel a szervezetünkben, miközben csökkenti a kortizol termelődését. Mindez azt jelenti, hogy a dopamin és a szerotonin hatására boldognak érezzük magunkat, az oxitocin pedig, az úgynevezett „öleléshormon”, hatékonyan támogatja a másokhoz való harmonikus kapcsolódást, a kortizol pedig stresszhormon, csökkenése együtt jár a szorongás oldódásával.

Mint a jó diák, rendszeresen papírra is vetettem azokat a dolgokat, amiért hálás lehetek. Nem volt hiábavaló a fáradozás, mert valóban átfordította a gondolataimat a rosszról a jóra. Ma már jegyzetelnem sem kell, az is segít, ha előveszem a hónapokon át vezetett hálanaplómat és beleolvasok. Sőt, az is elég, ha csak végiggondolom kiért és miért lehetek hálás. Szerencsés vagyok, mert hosszú a listám!