Borúra derű

A költészet napja után sem eretnekség verseket olvasni, habár aligha ez a legdivatosabb időtöltés az online világban. Valamikor elég sokszor kaptuk házi feladatul a versek megtanulását, pedig némelyik értelmezése sem volt könnyű, hát még a strófák megjegyzése.

Az oly gyakran emlegetett „Mire gondolt a költő?” felvetés kisiskolásként nem foglalkoztatott bennünket, annál inkább a „De szeretnék gazdag lenni, Egyszer libasültet enni” témaköre. József Attila versének sorait ugyan hamar megtanultuk, habár arról, hogy mi az a „kugler”, sejtésünk sem volt.

A Kedves Jocó! című versben megfogalmazottak alighanem örök ábrándok maradtak sokaknak, különösen a gazdagságról szóló kívánság. A különböző szerencsejátékokban felhalmozódó összegek láttán néha azért felsejlik a meggazdagodás reménye, és ekkor az ismert mondás, „a pénz nem boldogít” is háttérbe szorul. Habár a pénztelenség sem éppen egy örömforrás.

Ilyentájt, az adóbefizetések idején még gyorsabban ürülnek a bugyellárisok, hiszen a havi „megszokott” közüzemi számlák mellett az iparűzési, és a gépjárműadót is most kell leróni, és még ott van a vállalkozóknak az igen szánalmas, kötelező kamarai hozzájárulás is. Utóbbi létjogosultságát már rengetegen megkérdőjelezték, de nagy valószínűséggel nem ez a sarc lesz a végső.

A sok borúra legalább akad egy kis derű, hiszen a hétvégén az időjárás remek lesz a kültéri programokhoz, és vasárnap már szinte nyár lesz, akár 30 fok is lehet. A kirándulók mindennek örülhetnek, de a gazdák az eget lesik, mert nagy szükségük lenne a csapadékra a tavaszi vetéseknek. A félsivatagos Duna–Tisza közi homokhátságon is kritikusan száraz a talaj felső rétege. A fohászkodás aligha segít a helyzeten, meg a gyerekkori mondóka, az „Ess eső, ess, holnap délig ess, zab szaporodjék, búza bokrosodjék” sem, de azért bizakodjunk.