Tavaszköszöntő

Felemásan teljesítettek a tavasz megérkezéséért felelős szentek, mert az elmúlt hajnalok mínuszai miatt volt okuk az aggodalomra és a fagy elleni védekezésre a gyümölcsösök gazdáinak.

Óvodásként, alsó tagozatosként hamar megtanultuk Weöres Sándor Tavaszköszöntő versének első szakaszát: „Sándor napján megszakad a tél, József napján megszűnik a szél, zsákban Benedek hoz majd meleget, nincs több fázás, boldog, aki él”.

A természet iskolájában nincsenek kötelezően megtanulandó versek, és úgy tűnik, hogy a néphit sem hatja meg az időjárást, ám az reményteli, hogy a hét második felében enyhülésre számíthatunk, így csökken a fagy esélye. Sándor és József tehát nem volt kegyes a virágba borult gyümölcsösökkel – Jánoshalma környékén –5 fokot is mértek –, de Benedek talán „már engedékenyebb lesz”.

A csillagászati tavasz már szerdán 4 óra 6 perckor beköszöntött, azaz bekövetkezett a napéjegyenlőség – erre hívták fel a figyelmet a meteorológusok. Szóval akkor hivatalosan is tavasz van, hiába vacogósabbak a hajnalok. A legjobb az egészben, hogy mostantól már hosszabbak a nappalok, mint a éjszakák.

Habár az örömbe némi üröm is vegyül majd húsvétvasárnap, amikor nem ússzuk meg az óraállítást. Utóbbival nem is az a legnagyobb baj, hogy azon éjszakán egy órával kevesebbet alszunk, hanem az, hogy még nem törölték el ezt a szokást. Az Európai Unióban már hat évvel ezelőtt napirendre került az óraállítgatás megszüntetése, de egyelőre még nem sikerült döntést hozni.

A tavasznak így is lehet örülni, nekem meg annak is – a világhálónak hála –, hogy Weöres Sándor fentebb említett versének van egy második szakasza, amit nem emlékszem, hogy tanítottak velünk, de legalább jobb kedvre derített: „Már közhírré szétdoboltatik: minden kislány férjhez adatik, szőkék legelébb, aztán feketék, végül barnák és a maradék.”