Márciusi séta

A mögöttünk álló hosszú hétvége egy kellemes, családi sétára is alkalmat adott. Olyan sétára, amikor az ember nem siet sehová, amikor valóban átadhatja magát ennek az egyszerű mozgásformának. Ez a séta attól volt igazán élvezetes, hogy a szívemnek kedves társaságban és helyszínen élvezhettem a tavaszi gyaloglást. Zsuzsi lányommal húztunk bakancsot és vágtunk neki a közös túrának. Szülőfalumban, nagyszüleim tanyájától szüleim házáig sétáltunk, ami bő ötkilométeres távolságra van egymástól. Séta közben megcsodálhattuk az ébredező tavaszi természetet és beszélgetni is bőven volt időnk. Utunk során több olyan helyszín mellett is elhaladtunk, amelyek régi emlékeket hívtak elő, és amelyekről talán soha nem meséltem volna a lányomnak, ha nem szánjuk rá magunkat erre a sétára. Örülök, hogy a szemerkélő eső sem tántorított el bennünket ettől a közös programtól.  

A napi séta a legtermészetesebb volt, amíg a gyerekek kicsik voltak. Mindennap útnak indultunk, hogy a friss levegőn bejárjuk a környéket. Ám ahogy cseperedtek, egyre ritkábbak lettek, majd meg is szűntek ezek a séták. A Covid bezártsága alatt vált ismét napirendünkké a közös gyaloglás, ami a korlátozások feloldása után szintén abbamaradt. Pedig a séta, amilyen egyszerű, olyan nagyszerű is. A testet és a lelket egyaránt gyógyítja. És hogy ez mennyire igaz, bizonyítja, hogy már hazánkban is vannak olyan háziorvosi praxisok, ahol a sétát receptre írják a betegeknek. Az úgynevezett zöldrecepten nem a gyógyszerek neve szerepel, hanem a javasolt sporttevékenységé, ami lehet hangulatjavító, keringésfokozó vagy éppen valamilyen stresszcsökkentő mozgásforma. Mivel ezek többségében csoportos események, így a mozgás jótékony hatásai mellett a közösségi élmény is hozzájárul a résztvevők mentális és fizikális állapotának javulásához.

Persze nem érdemes megvárni, hogy az orvos írja fel a sétát, a mozgást. A legjobb az lenne, ha beépítenénk a napirendünkbe. De már azzal is sokat tehetünk az egészségünkért (és a bolygónkért is), ha néha négy kerék helyett a gyaloglást választjuk. Hiszen a láb mindig kéznél van.