Pazarlás

Napról napra drágul az élet, ami leginkább a napi élelmiszerek árán mérhető. Annak ellenére, hogy sokba kerül a betevő, még mindig hatalmas mennyiségű húst, felvágottat, sajtot, gyümölcsöt, zöldséget és kenyeret dobunk ki a kukába. Ennek oka egyrészt, hogy még mindig sok és felesleges dolgot vásárolunk össze. A hűtőben vagy a kamrában „felejtett” élelmiszerek előbb-utóbb megromlanak és a végén a szemetesben landolnak. Gyakran szembesülünk azzal is, hogy félig rothadt, fonnyadt, sőt, lejárt szavatosságú árút kínálnak eladásra. Amennyiben nem vagyunk eléggé körültekintőek, bizony az előrecsomagolt termékek között jó néhány romlott is megbújik. Jobban járunk, ha lehetőség szerint magunk válogatjuk ki a javát, mert a rafinált kereskedő sem rest a zacskóba csempészni egy-két sérült, netalán rothadásnak indult darabot. Az okosok ilyenkor szokták mondani, hogy nagymamáink ezt is megoldották volna, ám magam úgy hiszem, nincs az az ügyes háziasszony, aki ezen segíteni tudna. Penészes almából csak nem főzünk főzeléket.

Örvendetes tény, hogy az élelmiszerpazarlás mértéke nyolc év alatt jelentősen csökkent hazánkban. Míg a 2016-os adatok szerint a magyarok fejenként évi 68 kilogramm élelmiszerhulladékot „termeltek” évente, amelynek mintegy fele, 33,1 kg volt a tényleges pazarlás, 2022-re a feleslegesen kidobott élelmiszerek mennyisége 24 kilogrammra mérséklődött, amely 27 százalékos csökkenést jelent. Tekintettel arra, hogy jelenleg kilencből egy ember, azaz világszerte 820 millió embernek nincs meg az elegendő napi betevője, közülük a krónikus éhezés mintegy 690 millió főt érint, van még min elgondolkodnunk. A pazarlás ellen elsősorban a családok léphetnek fel. Kötelességünk tehát megfontolni, hogy miből, mennyit halmozunk fel. A legtöbb élelmiszert tudatos vásárlással lehet megmenteni!