A munka gyümölcse

Példaértékű kezdeményezésről olvastam a közösségi oldalakat böngészve, amit azért is szeretnék itt megosztani, mert kifejezetten szimpatikus volt számomra és talán mások is kedvet kapnak hozzá. Hogy miről is van szó? Egy kilencedikes, szobi, gimnáziumi osztály felhívásáról.

A diákok egyszerűen elvégezhető munkát keresnek az osztály számára, hogy összegyűjtsenek annyi pénzt, amiből érettségi után közösen elutazhatnak Izlandra. Mivel nem szeretnék a családi költségvetés ilyesmivel terhelni, elhatározták, hogy megdolgoznak érte. Mint írják, bármilyen egyszerű, sok embert igénylő munkát elvállalnak: fűnyírást, telektisztítást, lomtalanítást, mezőgazdasági munkát, iratrendezést, pakolást. 

Nagyon szurkolok a diákoknak, hogy találjanak munkát, amit meg is fizetnek és, hogy élvezhessék majd az elvégzett munka gyümölcsét. Mert abban biztos vagyok, ha sikerül a tervük, az egy életre szóló tapasztalás és élmény lesz számukra. Már a közös munkavégzés is nagy hatással lesz rájuk. 

Ez kezdeményezés a felnőtté válás egyik biztos jele. A diákok nem arra várnak, hogy az osztályfőnök és a szülők oldják meg helyettük a kirándulás megszervezését, hanem saját kezükbe veszik a dolgokat. Megtanulják, hogy jobb ízű az, amihez munkával jutnak hozzá.

Szülőként én is azt vallom, hogy nem kell óvni a diákmunkától a gyerekeket. Sőt, nagyon jó, ha már fiatalon tapasztalatot szereznek arról, milyen is dolgozni és a munkánkért fizetést kapni, a pénzt beosztani. Egy-egy ilyen tapasztalás segíthet a későbbi pályaválasztásban és ösztönző lehet a tanulásban is.

Én sem felejtem azokat a nyári munkákat, amiket gyerekként végeztem. Szüreteltem paprikát, paradicsomot, kapáltam, szőlőt kötöztem, de volt, hogy dohányt szedtem. Dolgoztam strandon büfében és voltam irodai gyakorlaton is. Egy biztos, hátrányomra nem vált egyik sem. 

Azt gondolom, nagy ajándékot adunk a gyerekeink kezébe, ha megtanítjuk nekik, hogy a kemény munka nem garantálja a sikert, de soha nem lesznek sikeresek, ha nem dolgoznak keményen.