Szokások

Az órákat már átállítottuk és lassan a gondolkodásunk is ráfordul az ünnepelőre. Az órák előre-, illetve hátra tekergetésének ügyét már évek óta rebesgetik, de egyelőre odázzák a döntést. Franc se tudja mi ennek a határozat meghozatalában az annyira bonyolult, de így legalább évente kétszer lehet dohogni.

A közeledő ünnepek – és itt nem az évtizedeken keresztül piros betűs nappá nyilvánított november 7-re gondolok – csalhatatlan jele, hogy a boltok polcain már ott sorjáznak a Mikulás hadak és kilószámra lehet venni a szaloncukrot. Megszokott ilyentájt az édességdömping, ami kevésbé bosszantó, mint a pénztáraknál kígyózó sorok. Nehezen érthető, hogy ilyen helyzetekben miért nem üzemel az összes kassza, de ez is biztosan valami kereskedelmi trükk.

Mivel meglehetősen „rapid vásárló” vagyok, ezek a szituációk arra ösztönöznek, hogy kerüljem az ilyen a bevásárlóhelyeket. A tömeget amúgy is nehezen viselem, a vásárlásra csábító akciók és a közelgő Black Friday árzuhanásai sem hoznak lázba. Ahhoz a korosztályhoz tartozom, amelynek tagjai valamikor igen sokat várakoztak a sorokban, de mindez akkoriban természetes volt.

Hiába a türelmetlenkedés, nincs mit tenni, haladni kell a korral. Előbb-utóbb bele kell törődni a változásokba, megszokni a kütyük világát, meg azokat a dolgokat, amiktől sokáig idegenkedünk. A fiatalabb generációknak már teljesen természetesek az okos megoldások, a távvezérelhető otthoni eszközök, vagy éppen a mesterséges intelligencia.

Persze nem a tök a hibás azért, hogy október végére mifelénk is mécsessé változtatták, és alighanem már népszerűbb, mint a Márton-napi lámpások. Brit mintára itt van a nyakunkon a „száraz november” kihívás is, amikor egy hónapig nem fogyasztanak alkoholt. Akik az önkéntes tartózkodás mellett döntöttek lelkük rajta, de szombaton maradok az általam ápolt hagyományoknál és újbor kóstolóra megyek.