A diadal árnyékában

Nándorfehérváron egyszer már világraszóló diadalt arattak a magyarok, de akkor mi „játszottunk” hazai pályán. Belgrádban most a szerbek vannak otthon, de megint jó lenne győzni. Kissé suta ez az összevetés, hiszen az 567 évvel ezelőtti történések élet-halál harcok voltak, míg a ma esti válogatott labdarúgó-mérkőzésnek egészen más a tétje. 

Persze, ha fociról van szó, hajlamosak vagyunk egyből vérmes reményeket táplálni, egy-egy jobb széria után. Az Európa-bajnoki selejtezőkön eddig  jól szerepelt a magyar nemzeti tizenegy, habár pontosan annyi a pontjuk, mint a magasabban jegyzett szerbeknek. A házigazdáknak a sérülések miatt nyolc meghatározó játékosuk is hiányzik majd, de a világranglistán jóval a magyarok előtt álló szerb válogatott így is komoly játékerőt képvisel. Keretükben csak légiósok, azaz erős bajnokságokban szereplő játékosok kaptak helyet, de szerencsére a magyar labdarúgók is egyre kapósabbak külföldön. 

A mieinknél pont egy csapatnyi a honi bajnokságból beválogatott labdarúgó. Marco Rossi szövetségi kapitány a Kecskeméti TE három labdarúgóját is meghívta, és ez egyben azt is jelenti, hogy a KTE adja a legtöbb játékost a válogatott keretébe. A lila-fehérek történetében ilyen még soha sem volt, az pedig hab lenne a tortán, ha Szalai Gábor, Szuhodovszki Soma és Horváth Krisztofer bemutatkozhatnának a címeres mezben.

Szurkolunk, hogy így legyen, de a legfontosabb mégis egy újabb magyar siker lenne. Nem lenne ugyan világraszóló diadal, és alighanem az egy pont megszerzésével sem lennének elégedetlenek a magyar drukkerek. Nézők ugyan nem lehetnek a belgrádi stadionban – pontosabban csak 6 és 14 év közötti gyerekek –, így aztán a felnőtt szurkolók csak a képernyők előtt szoríthatnak azért, hogy újabb lépést tegyen a válogatott az Európa-bajnokság felé.