Diákmunka

Sokszor hallom (már nem csak) az idősebbektől, hogy milyen semmirekellőek ezek a mai fiatalok. Egész nap csak lógatják a lábukat, nem akarnak csinálni semmit. Ezzel szemben a környezetemben azt tapasztalom, hogy a nyári szünetben a legtöbb diák szívesen dolgozik. Sokan vannak azonban, akik nem találnak testhezálló, megfelelő munkát, hiszen kisvárosban, kisebb településeken a lehetőségek is korlátozottabbak. Sajnos sokszor a fizetések is alacsonyabbak. Mindezek ellenére a nyári szünet beköszöntével felpörög a diákmunka-program, hiszen ilyenkor, főként a mezőgazdaságban a tennivaló is megsokszorozódik. 

Gyerekként minket sem kíméltek a munkától. Nem volt kérdés, hogy akarunk-e meggyet szendi, vagy szőlőt kötözni, paradicsomot, paprikát kapálni, szőlőt szüretelni. Egyszerűen az volt a természetes, hogy dolgoztunk. Ha nem napszámban, akkor otthon. Néha keserves volt a korán kelés, majd a forró nyári melegben munka, de annál édesebb volt a fizetség, amit azonban arra költöttünk amire akartuk. Ebbe soha nem szóltak bele a szüleink. Megtanultuk azonban, hogy a fáradtságos munkával megkeresett pénzt nem szórja csak úgy el az ember. Sokkal megfontoltabban költekeztünk. 

A diákmunka sok mindenre megtanítja a gyerekeket, számos lélektani előnye van. Megtapasztalhatnak egy másfajta világot, a munkával járó felelősséget, az értékteremtés örömét, ami egyben önbizalmat is ad számukra. Még a későbbi pályaválasztásban is segíthet. 

Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a vakáció elsősorban a pihenésről szól. Időt kell adni a gyereknek arra, hogy letisztuljon bennük az a sok információ, amit a tanév során összegyűjtöttek. De kellenek az új élmények és ilyenkor unatkozni is ér!