BAON
Bács-Kiskun vármegyei hírportál
november 14., csütörtök
Általános meglepetésre a Paks vezeti az első osztályú labdarúgó-bajnokságot. A színmagyar egylet a téli szünet előtt, egyébként is félidőben, a 33-ból 17 forduló elteltével, egy ponttal előzi meg a Ferencvárost és néggyel a Fehérvárt. Akik máris szenzációt kiáltanak, azokat óva inteném attól, hogy a szezon közepén végeredményt hirdessenek, másrészt viszont, akik a Fradi várakozások alatti produkciójával indokolják a paksiak elsőségét, azok ne feledjék, hogy a tolnaiak csupán két mérkőzést vívtak az FTC-vel, a többi tizenötöt másokkal szemben, és azokból bizony kilencet megnyertek és csupán kettőt veszítettek el.
Ezért javaslom, hogy a Paks – pillanatnyi – elsőségét paksi okokkal magyarázzuk. A titok nyitja szerintem elsősorban az, hogy Bognár György vezetőedző és a futballisták tisztában vannak vele, mit tudnak, és annak megfelelő harcmodort választanak. Nem követik a Guardiola-féle Barcelonát – számos riválisukkal ellentétben –, mert nincsenek labdavirtuózaik, akik húsz, hajszálpontos körömpasszal ziccerig fokozhatják támadásaikat. Így aztán, mivel nem is kísérleteznek ezzel, saját térfelük közepén vagy a félvonalnál sokkal kevesebb akciójuk akad el, és nem is ajándékoznak a mindenkori vetélytársnak kontralehetőségeket. Mindig akad azonban egy-két olyan csatáruk, mint a régi vízilabdában az „állócenter”, akire fel lehet ívelni a labdát, mert vagy megtartja, vagy egy az egyben megjátssza azt, a rögzített szituációknál, szögleteknél, szabadrúgásoknál pedig garantált gólveszélyt jelent.
Nincs ebben semmi vadonatúj. Ennek igazolására idézzük fel az 1936-os angol–magyar válogatott találkozót, amelyre a mieink duzzadó önbizalommal indultak el, hiszen technikájuk a közvélekedés szerint messze felülmúlta a múltban rekedt, „darabos” házigazdáét. Mégis sima, 6:2-es verést kaptunk a régi Arsenal-pályán, és hogy miért, arról az egyik korabeli brit szakíró így nyilatkozott: „Nincs mit tanulnunk a magyaroktól. Szép játék? A magyarok féltucat passzal jutottak el ugyanolyan távolságra, mint az angolok kettővel.”
Az 1930-as évek szigetországi módijával persze képtelenség 2023-ban sikert elérni – de
a célszerűség ma is célszerűség, a ráció ma is ráció.
Sőt, holnap is az lesz. Ettől még senki ne tegyen nagy összeget arra, hogy a Paks megnyeri a bajnokságot; de hogy a maga eszközeivel mindent meg fog tenni ezért, és amit tud, abból a legjobbat hozza ki, afelől kétségünk se legyen.