BAON
Bács-Kiskun vármegyei hírportál
november 5., kedd
Az első osztályú labdarúgó-bajnokság utolsó két helyét kilenc forduló után a Kisvárda és a Mezőkövesd foglalja el, egyaránt négy-négy ponttal, négypontos hátrányban a tizedik Zalaegerszeg mögött. A másodosztályt a Győr és a Nyíregyháza vezeti, mindketten 24 pontosak, öt ponttal állnak a harmadik Kozármisleny előtt.
Vegyünk egy egészen más listát is, amelynek első nekifutásra nem sok köze van a futballhoz! A hazai települések népesség szerinti rangsorában Győr a hatodik 128 ezer lakossal, Nyíregyháza a hetedik 116 ezerrel, Mezőkövesden valamivel több mint 16 ezren, Kisvárdán 15 és fél ezren élnek, ezzel mindketten messze járnak az első ötventől. Hogy így is évek óta NB I-es klubot képesek működtetni, az az ő feltétlen dicséretük. Egyben a nagyvárosok szegénységi bizonyítványa és kritikája.
Magyarországnak jelenleg nyolc, százezer lakost meghaladó települése van, ezek közül Budapest, Debrecen, Miskolc és Kecskemét – valamint a legutóbbi népszámláláskor e kategóriából már éppen kiszorult, a kilencedik helyre csúszott Székesfehérvár – képviselteti magát a hazai futball első osztályában, Szeged, Pécs, Győr és Nyíregyháza nem.
Tegyük hozzá, hogy a közelmúltban a Debrecen és a Diósgyőr is megjárta a második ligát, de legalább visszakapaszkodtak. Ellentétben a hosszú esztendők óta szint alatt sínylődő Péccsel és Szegeddel. Ami nem csupán a helyi szurkolók, fociőrültek bánata, hanem a sportág itthoni forrásainak részleges elapadását is jelzi. Eme, talán meghökkentő állítás igazolására nézzük csak, egykori klasszisaink közül kik születtek, nevelkedtek vagy töltöttek pályafutásuk során embert, játékost formáló éveket Pécsen! Ha csak a kapusokat említjük, már az sem akármi: Dibusz Dénes, Katzirz Béla, Rapp Imre. Aztán, kilépve a mezőnybe, idősebb és ifjabb Dárdai Pál, Dunai Antal, Zombori Sándor, Mészáros Ferenc, Róth Antal, Márton Gábor, Gera Zoltán, Tököli Attila, Bódog Tamás, Garami József, Fehér Csaba, Eszenyi Dénes. Kisvárdáról vagy Mezőkövesdről, lássuk be, bajos lenne ehhez fogható névsort összeállítani. Arról nem is beszélve, hogy a daliás időkben Pécsen nem volt ritka a tízezres nézőszám sem; egy tizenötezres lélekszámú kisvárosban ez eleve kizárt, hacsak nem mozgósítják a karon ülőket is.
Félreértés ne essék, dehogy akarom én kiejteni a Várdát vagy a Kövesdet! Ha idén is megmenekülnek valahogy, le a kalappal előttük! A nagyok viszont végre felvehetnék a kesztyűt.