Sír-nevet

Dzsudzsák Balázson röhög és gúnyolódik az internet népének lelki sérült része. A Debrecen labdarúgója szombaton, a Ferencváros 3-1-es legyőzése alkalmával a második Loki-gól ünneplésekor ugyanis megcsúszott, és olyan szerencsétlenül esett el, hogy eltört a karja, már meg is műtötték. A kommentelők jelentős hányadát hasonló baleset nem érheti, hiszen ők soha életükben nem örülhettek pályán gólnak, legfeljebb számítógépük, laptopjuk előtt ücsörögve, balladai magányukban.

A sportolók körében azonban történt már hasonló malőr, nem is egy. Goran Kopunovics, a Ferencváros csatára 1995 augusztusában az Anderlecht elleni BL-selejtezőn szerzett vezetést, és boldogságában felugrott egy reklámtáblára, majd arról lepottyanva kificamította a bokáját, le is kellett cserélni. A Fradi viszont az ő góljával iratkozott fel a BL-főtáblára. A 2001-es női kézilabda-világbajnokság spanyolok elleni csoportmérkőzésén Radulovics Bojana ugyancsak a bokáját gyűrte meg, amikor egy értékesített hetese után önfeledten felszökkent, és óvatlanul, külső talpélre érkezve fogott talajt; több mérkőzést ki kellett hagynia a vb-n. Kopunovics és Radulovics végképp nem balfék, „lúzer”, éppen ellenkezőleg; sikeres és népszerű klasszisok voltak, nem kis részben azért, mert tehetségük érzelmekkel párosult.

Miként Dzsudzsák Balázsnál is. Ezért fakadt sírva a válogatott andorrai veresége után, 2017 júniusában, ezért ölelte át a minap Sanyi bácsit, a DVSC 102 éves szurkolóját, aki a Fehérvár elleni meccsen a kezdőrúgást végezte el, egyáltalán, ezért tért haza Debrecenbe, nevelőegyesületébe 2020 őszén, az akkor NB II-es gárdába. Természetesen akadtak gyengébb meccsei, elkövetett egy-két hülyeséget, és igen, 2011 nyarán a PSV Eindhoventől „leszerződött a futballtérképről” Mahacskalába. Két tényt azonban szögezzünk le: egyrészt nem hívta a Real Madrid, a Liverpool és a Juventus sem, másrészt őrületes mennyiségű pénzt söpört be, annyit, hogy annak egy százalékáért az őt kritizálók jelentős része a tetűt ostorral hajtaná le Budapestről Debrecenbe.

A DVSC aktuális sokadvirágzása, visszajutása és jelenlegi dobogós pozí­ciója részben neki, a teljesítményének, a jelenlétének köszönhető.

Aki most rajta röhög, annak valószínűleg csupán efféle örömöket tartogat az élet. Úgyhogy akár sírhatna is.