Egy nemzet veletek

Pirított máj krumplival? Ez biztos nem lesz. Knédli savanyú káposztával? Ez meg végképp! Ham, ham, ham, Hamsík viszont alighanem szerephez jut ma este. Szlovák menü vagy magyar tál? Maradjunk egyelőre semlegesek, de csak a kulináris élvezetek terén. Olasz étekként a pizza nem tűnik elhibázott döntésnek. Sörkorcsolyának sem rossz, bár az igazi hatásfokhoz előbb a nedű szükséges, csak utána a tészta. Ez ugye tiszta. Étel rendben, ital kipipálva (erre még visszatérünk), nemzeti színű mez felvéve, szotyi még letéve, csapat-összeállítások betéve. Na, jó, utóbbi nem igaz. Akad néhány lyukas poszt a fejekben, ám ez a kisebb gond, a nagyobb, hogy capitano Rossi is megküzdött azzal, melyik tizenegy játékos ne mondjon Nagyszombatban csütörtököt. Ám mire ez a kishitűség, barátaim! Győzni mentek a fiúk vagy nem?! Aki nem így van ezzel szűk kis körünkben, jobb, ha most feláll, és hazamegy!

Senki nem mozdul a tévé elől. Ez alól a házigazda csak azért kivétel, hogy operatív programként aperitifről gondoskodjon. Az első rövid(ital) azokért a honfitársakért kerül be a foteldrukkerek szervezetébe, akik helyettük is odateszik magukat a most még jól érthetően kiejthető trnavai arénában. Hajrá, magyarok! Ez később menni fog, sőt, mindig.

Elkapni a rajtot! Ez lebeg most mindenki szeme előtt.

A vasárnap következő horvátokkal elég lesz péntektől foglalkozni, ezúttal kizárólag az a fontos, hogy jöjjön a vendégsiker.

A gondolat persze továbbszáll. Egészen messze. Milyen jó lenne Eb-résztvevőként Budapesten meccset nézni! Milyen jó volna idehaza átélni valami hasonlót, mint négy éve a franciaországi kontinensviadal idején! Milyen jó is lenne, ha nem kellene egészen a selejtezősorozat végéig várni azzal, ott lehet-e a csapat a 2020-as Európa-bajnokságon!

Itt álljunk meg a pillanatra! Felemeli mutatóujját a felkészült vendéglátó, majd emlékeztet a norvégok elleni pótselejtezős párharcra, az örömmámorra, vagyis arra, valójában mindegy, mikor és hogyan, csak legyünk itthon, ha már ez is Eb-­otthon.

A tószt után a másik kéz jut feladathoz. Újabb felemelő pillanat végén helyére kerül a soros finom főzet, és már jöhet is a Himnusz. Miután pedig mindannyian megbűnhődtük a múltat s jövendőt, a jelenben azt mormoljuk, noha a mieinknél nincs sem Sándor, sem József, sem Benedek, azért, fiúk, érezzétek és tudjátok: egy nemzet veletek.

Részünkről akár fagyhat is, csak ott és most nyerjetek!