A fővárosban aratott győzelemmel továbbjutott a Szabadszállás

Szoros, kiegyenlített küzdelmet hozott az első félidő, gólt azonban sokáig egyik félnek sem sikerült szereznie. Már-már úgy tűnt, hogy gólnélküli döntetlen állás mellett vonulnak be az öltözőbe a jól megérdemelt pihenőre a felek, ám a félidő utolsó pillanataiban a hazaiak részéről Niedermüller betalált Ámann kapujába, 1–0. Egyenlítésre már nem maradt idő. Ahogy mondani szokás, szabadszállási szempontból lélektanilag a legrosszabbkor érkezett ez a gól, ezúttal azonban nem biztos, hogy igaz ez az örök tétel, Pandur László szakmai igazgató utólagos elmondása szerint ugyanis érezte az öltözőben, hogy nemhogy letörte a játékosait, hanem inkább csak megacélozta a labdarúgói eleve magas fokon lobogó akaraterejét a játékrész végén bekapott gól.

Az a kijelentés viszont, hogy lélektanilag a legjobb pillanatban egyenlített a Szabadszállás, már egyértelműen megállja a helyét. A Kalocsáról a székhelyét Szabadszállásra a nyáron áttevő Follárdt ugyanis a 46. percben vette be Kovács Ádám kapuját, húsz méterről bombázott félmagasan a jobb kapufa mellett a sarokba, 1–1-re alakítva az állást. Továbbra is hatalmas küzdelem folyt a pályán, a meleg ellenére nagy lendülettel. A nagy rohanásban a 61. percben a hazai védők buktatták Gavulát, Máruska állt a 11-es pontra leállított labda mögé, és a balra vetődő hazai kapus mellett higgadtan a jobb alsó sarokba helyezett, 1–2. Két percre rá egyenlített a hazai gárda, egy kapu előtti nagy kavarodás végén Peller talált be a szállásiak hálójába, 2–2. A csata heve mit sem csökkent az utolsó szűk félórára, a hajrára mindent beleadott mind a két csapat. A 87. percben egy gyors vendégakció futott végig a pályán, Boldizsár robogott el a jobb oldalon, és a középre adott labdáját Gavula juttatta közelről a hazai kapuba, 2–3, eldöntve ezzel a mérkőzés és a továbbjutás sorsát.

Pandur László, a Szabadszállás szakmai igazgatója: – Nagyon örülök annak, hogy egy óriási küzdelemből mi kerültünk ki győztesen. Egy nagyon jó csapatot sikerült legyőznünk. Megnéztem én a Vízműveket a héten egy edzőmeccsen, de az ő példájuk is bebizonyította, hogy az előkészületi mérkőzés és a tétmeccs két teljesen különböző műfaj. Taktikus, gyors focit játszik a Vízmüvek, de szerencsére felvettük velük a kesztyűt, és óriási csatát vívtunk a hazaiakkal. Mondhatnám, hogy a jobbik csapat jutott tovább, de nem jobbak voltunk a fővárosi riválisunknál, hanem talán elszántabbak, és jobban akartuk náluk a győzelmet. A szünetben ugyan még a hazaiak vezettek 1–0-ra, de a srácokkal megbeszéltük az öltözőben, hogy ez a meccs igenis megfordítható, sőt, meg is fordítandó. Szerencsére nem tévedtünk. Nagyon nagy fegyvertény, hogy sikerült kivívnunk a továbbjutást, és ez a hősies győzelem nagy lökést adhat a megújult keretnek is, no meg hitet tekintetben, hogy képesek leszünk elérni a céljainkat.

Fővárosi Vízművek SK–Szabadszállási SE 2–3 (1–0)

Budapest, vezette: Horváth György (Szkrajcsics Péter, Ormai Bálint)

Vízművek: Kovács Á.– Csorba (Peller 57.), Juhász, Knódel (Kohári 65.), Nidermüller, Varsa (Hutás 65.), Török, Faragó, Ujvári (Rafaisz 89.), Prantner, Pump, (Kiss Zs. 89.). Edző: Mészöly Géza.

Szabadszállás: Ámann – Lajos, Pintyi, Gavula, Gáspár, Máruska, Nasz, Follárdt (Boldizsár 75.), Kiss Sz. (Gáspár 56.), Zsíros (Pandur 56.), Grecu. Szakmai igazgató: Pandur László.

Gól: Niedremüller 45., Peller 63., ill. Follárdt 46., Máruska 61., Gavula 87. perc.

Sárga lap: Pump 39., Török 60. Niedermüller 74., Kovács Á. 88., illetve Gavula 39., Zsíros 48., Follárdt 64., Lajos 77., Boldizsár 89. perc.