Harminc éve versenybíró

– Hogyan lépett be a Forma 1 világába?
– Mindig is szerettem a technikai sportokat. Barátommal, Drapál János motorversenyzővel, gyakran jártunk gyorsasági motor versenyekre. Még az 5-6 éves Talmára is jól emlékszem, aki édesapjával járt  a versenyekre. 1985-ben Budapesten a Merkur Használtautó kereskedésében dolgoztam, amikor jött a hír, hogy a Forma 1 sportbírókat keres az induló Magyar Nagydíjra. Nem sokáig gondolkoztam, jelentkeztem. Az autók iránti lelkesedésem, gépészmérnök végzettségem hozzásegített a sikeres kiválasztásához.

– Mennyi idő alatt készítették fel a feladatra?
– A Műszaki Egyetemen egy 8 hónapos hétvégi tanfolyamon vettem részt. Nagyon komoly, sokrétű tananyagot kellett elsajátítanunk. Nemcsak abból állt, hogy magát a technikai sportágakat, a szabályait megismerjük, hanem volt gyakorlati része is. A pszichológiai képzés során felkészítettek minket az erőteljes hanghatásokra, a szélsőséges időjárási viszonyokra, az éppen épülő pályán pedig tűzoltást gyakoroltunk. Emlékszem, egy Zaporozsecet gyújtottak fel, azt kellett eloltanunk.

– Mi volt a ranglétra első foka?
– A sikeres vizsgát követően a boxutcába kerültem, ahol boxbíró voltam. Akkor még lazábbak voltak a szabályok, a boxutcában is sokkal többen mászkáltak, nagyobb volt az élet. A második évben alakult meg a technikai ellenőri személyzet, mely a szabályok betartását ellenőrizte a versenyautókon. Ide kerültem én is, és azóta is ennek tagjaként segítem a munkát. Csütörtökön a gépátvétellel indítunk, az autóknak különböző paramétereknek – a súlytól a tükrök méretén át a beömlő nyílásokig – mindenben meg kell felelniük, különben kizárásra kerülnek. Mi adjuk a Forma 1-t felügyelő FIA vezetőségével a hétvégi versenyen való indulás jogát. Péntektől a boxutcában egy-egy csapathoz vagyunk beosztva, végig ott vagyunk, és rendszeresen ellenőrzünk, lekönyvelünk mindent, ami a versenyautóval kapcsolatos. Legyen az gumicsere, alkatrészcsere vagy javítás.

– Mely csapatoknál dolgozott eddig?
– Elég soknál, a Williamsnél töltöttem a legtöbb időt, 15 évet. A kisebb csapatoknál jobban érzem magam, hangulatosabb, sokkal szerethetőbbek. Bár a Mercedesre kíváncsi lennék, de oda még nem osztottak be, a Ferrari munkáját viszont egy éven át figyelemmel kísérhettem. Látni a jövő technikáját, azt a precizitást, ami az istállókat jellemzi, nagyszerű érzés.

– Hogy lehet elviselni közvetlen közelről azt a hihetetlen erős hanghatást?
– Csak füldugóval. Három éve kicsit jobb a helyzet, bár nekem az sokkal jobban tetszett. Régen a rajtrácsnál a 22-24 kocsi indulását kizárólag speciális füldugókkal lehetett elviselni.
 
– A kezdő csapatból van még valaki, aki 30 éven át egyetlen futamot sem hagyott ki a Hungaroringen?
– Rajtam kívül még kettő versenybíró van az ősmagból. A mostani Magyar Nagydíjon külön köszöntöttek is minket, azzal a közel húsz kollegával együtt, akik szintén a kezdetektől itt vannak. Egy futamon egyébként kb. 500-550-en dolgozunk azért, hogy minden zökkenőmentesen menjen.

– Harminc év alatt rengeteg szabályváltozást megért már. Hogyan tud naprakész lenni?
– A futam előtt, júniusban tanfolyamon készítenek fel minket. Ismertetik a változásokat, átbeszélünk mindent. Emellett a verseny négy napján a FIA szakemberei részéről folyamatosak a képzések.

– Az elmúlt 30 évben minden Magyar Nagydíjon ott volt, dolgozott. Látta valaha is egyben a futamot?
– Nem, magyar futamot soha. Munka közben a célegyenest látjuk, a boxokban képernyőkön követjük a versenyt, és az óriás kivetítőkre is rálátunk. Az eredményeket ismerjük, ebből rakom össze a futamot. Mivel már tudom az eredményt, nem lenne annyira izgalmas újranézni. De kivételes alkalmakkor, mint például most is, újranéztem. Nagyon izgalmas volt a 30., jubileumi Magyar Nagydíj.

– Biztos sokan megkérdezik: szokott találkozni a pilótákkal?
– Természetesen. Régen közvetlenebb volt a kapcsolatom velük, például Nelson Piquet-vel és Nigel Mansellel többször beszéltem, de ma már nagyon nagy a feszültség, a stressz, de nagy a versenyzők mozgása is, a klasszisok mellett sok pilóta csak egy-egy évet tölt a Forma 1-ben. Ismerőseim gyakran megkérnek rá, kérjek autogramot, de ma már nem teszem meg. Mostanában akkora stresszben vannak a pilóták a futam előtt, hogy képtelen lennék őket ezzel zargatni.
 
– Vannak, voltak kedvencei az évek alatt?
– Csapatot külön nem neveznék meg, de az ott dolgozó embereket mindig kedvelem. A Williamsnél is éveken át baráti légkör fogadott. A pilóták között természetesen nekem is vannak favoritjaim. Míg régen Piquet és Mansell mellett Alain Prost, Ayrton Senna, addig ma Fernando Alonso és Lewis Hamilton.
 
– Meddig tervezi a versenybírói munkát?
–Sokszor elhatározom, hogy abbahagyom, de valami mindig maradásra bír. Most éppen az, hogy komoly összegeket fordítanak a Hungaroring felújítására, átépítésére. Már alig várom jövő évi futamot, hogy lássam a végeredményt!
 
Apja nyomdokaiban

Héjja János a kezdetekben gyakran vitte fiait is a boxutcába. Akkor még nem voltak ennyire szigorúak a szabályok. Krisztiánban olyan mély nyomott hagyott édesapja munkája, hogy immár tizenöt éve ő maga is versenybíró. Péter viszont otthonról nézi a közvetítéseket.