Második állomás: Abbázia

Az író szülei két külön világban éltek: a montenegrói, nemesi családból származó anya és a zsidó-magyar apa rövid szerelmének a második világháború és a civilizációs ellentétek vetettek véget. Így a főhős csak az életen át tartó ön- és eredetkeresést kapta örökül.

Andreas Sam bőrébe bújva átérezhetjük, hogy milyen lehet különböző vallások és népek kereszttüzében élni, a kisebbségi helyzet kétségeit és tanácstalanságát hordozni magunkban, hontalanság és hazavágyás között lebegni. Fekete-fehéren, lecsupaszítva kerülnek elénk a helyek, az arcok és az érzések, amelyek hangulatát nem a megszokott drámai hanghatásokkal támasztják alá. Csengők, szélharangok, fúvós és ütőshangszerek egy-egy akkordja kísér bennünket a morajló tengerig.

Egyetlen vezérfonál a német koncentrációs táborba hurcolt családfő után maradt ereklye, az apai álom megtestesítője: egy menetrend.
"Új kalapot veszek és csíkos öltönyt. A tengerre majd turistaként utazom, Abbáziába, és egy ideig a Royal Hotelben fogok lakni. Mértékkel, de jó italt fogyasztok: pálinkát és ürmöst, francia konyakot, ebéd után pedig egy-két pohárka terant vagy dingacot."

A fiú pedig a nyomok után indul, hogy önigazolást és megnyugvást találjon.

A közönségtalálkozón lehetőség nyílt Tolnai Szabolcs rendezővel és Durst György producerrel megbeszélni a film során felmerülő kérdéseket. A történet "fogyaszthatóságával" kapcsolatban az alkotók elmondták, hogy az irodalmi mű ismerete egy ilyen stílusú film esetében mindenképp előnyt jelent, de nem feltétlenül szükséges.

Néha fontosabb, hogy a benyomásaink által ragadjuk meg a mű mondanivalóját, vagy csak pár nap múlva, akár fogmosás közben ébredjünk rá egy-egy összefüggésre. A lényeg, hogy a nemzetek közötti ellenségeskedés, az énkeresés és a valahová tartozás témája örökérvényű, ezért kortól és nemtől függetlenül mindenkihez utat találhat a bolyongó író története.