The Hill: Soros a külügyminisztériumon keresztül próbálta érvényesíteni érdekeit az Obama-kormány idején

A Citizens United nevű konzervatív szervezet az információs szabadságra vonatkozó törvényre hivatkozva kérte ki a külügyminisztérium dokumentumait.

A The Hill munkatársa megállapítja:

Soros a 2016-os elnökválasztáson azt várta, hogy Hillary Clinton lesz az Egyesült Államok elnöke, és hogy formálhatja Ukrajna kormányzatát, és így üzleti birodalma „termékeny talajra” lelhet a volt szovjet tagállamban.

A dokumentumokból kiderül: amikor Donald Trump jelenlegi amerikai elnök akkori kampánya és népszerűsége erősödni kezdett,

Soros munkatársai felkeresték az amerikai külügyminisztérium legfelső vezetőit, hogy óvják meg néhány, fontosnak tartott beruházását, illetve az azokról készült dokumentumokat.

A The Hill szerint akkoriban Vlagyimir Putyin orosz elnök rendszere „fenyegetést jelentett Soros Ukrajnáról alkotott vízióira”.

A lap újságírója felhívja a figyelmet az Oroszországért és Ukrajnáért is felelős helyettes külügyi államtitkár és a Soros-csapat bizalmas viszonyára, amely szerinte „sokat elmond arról, milyen bejárása volt Sorosnak” a minisztériumba.

Hat nappal az idézett levél után Soros és ukrajnai alapítványának vezető munkatársa telefonon egyeztetett az európai migrációs politikáról. Az egyeztetést megköszönő levélben Soros munkatársa arról is tájékoztatta Victoria Nulandot, hogy ígéretéhez híven, a milliárdos előzetesen elküldi neki a New York Review of Books című lapban a migrációs politikáról megjelenő cikkét.

Egy héttel később a munkatársai ismét felkeresték Nulandot, hogy „megvitassák az Európai Unió vízumliberalizálását Ukrajna és Georgia számára”.

Az elektronikus levelek tanúsága szerint Sorosék azt akarták, hogy a külügyminisztérium járjon közbe az Európai Uniónál a vízumkönnyítések érdekében.

Nuland válasza: egy európai uniós tagország megváltoztatta a véleményét és örömmel „megvitatja a kérdést”.

A The Hill hangsúlyozta: Soros nemzedékének egyik legnagyobb és legbefolyásosabb adományozója, aki évente egymilliárd dollárt költ nonprofit és politikai célokra, és „kitörölhetetlen nyomot hagy a liberális politikán világszerte”. Befolyása egyaránt kiterjed tucatnyi ügyészre, akinek megválasztásához hozzájárult az Egyesült Államokban és a külügyminisztérium egyes munkatársaira, valamint globális médiaintézményekre, amelyeket jelentős összegekkel támogat.