Elrendelte Franco tábornok exhumálását a spanyol kormány

A határozat értelmében Franco-tábornok hozzátartozóinak 15 napja van arra, hogy kiválasszák az új sírhelyet. Amennyiben nem döntenek, a kormány határoz az újratemetés helyéről is – ismertette a részleteket Dolores Delgado igazságügyi miniszter a kormányülést követő sajtótájékoztatón.

„Az Almudena katedrálisban nem lehet” – jelentette ki a tárcavezető, ugyanis a család korábban a Madrid belvárosában, a királyi palota mellett található, impozáns székesegyházat nevezte meg, amellett, hogy kezdettől fogva tiltakozik az exhumálás ellen.

A spanyol kormány azonban szeretné elkerülni, hogy a katedrális zarándokhellyé váljon a francoizmus dicsőítői és az európai fasiszták számára.

A szocialista kabinet még tavaly júniusban, nem sokkal hatalomra kerülését követően jelentette be, hogy exhumáltatni kívánja a diktátor földi maradványait, lehetőleg még 2018-ban. Az erről szóló kormányzati előterjesztést a spanyol parlament szeptember közepén szavazta meg.

Dolores Delgado elismerte: a tervezettnél jóval tovább tartott és „nehéz volt” az adminisztratív folyamat, de véleménye szerint már minden törvényes garancia rendelkezésre áll az exhumálás végrehajtásához.

A kulturális örökségvédelmi hivatal elkészítette az exhumálás tervét, amely néhány órányi munkát jelentene, és mintegy 3800 euróba (1,2 millió forint) kerülne.

A Franco-családot képviselő ügyvéd már jelezte: a spanyol legfelsőbb bírósághoz fordulnak, hogy megakadályozzák az exhumálást.

Spanyolországban 36 éven át, a spanyol polgárháború 1939-es befejezésétől egészen a tábornok 1975-ben bekövetkezett haláláig tartott Francisco Franco diktatúrája.

Uralma, a monarchista-nacionalista jobboldali és a köztársaságpárti baloldali erők között zajló polgárháborút követően kemény megtorlásokkal kezdődött, több ezer embert bebörtönöztek, legalább 30 ezer embert kivégeztek.

A Madridtól mintegy 50 kilométerre található, gigantikus kőkeresztjéről már messziről észrevehető Elesettek Völgye a diktátor polgárháborús győzelmének jelképeként épült több ezer fogoly rabszolgamunkájával.

Mivel a bazilika hatalmas kriptája túl nagynak bizonyult, Franco oda szállíttatta a köztársaságiak oldalán elesettek holttesteit is, a hozzátartozók beleegyezése vagy tudomása nélkül. Hivatalos becslések szerint 30 ezer embert temettek el ott, egyes történészek azonban ezt a számot 60 ezerre teszik.

A spanyol állam az elmúlt több mint egy évtizedben többször tett kísérletet arra, hogy megfeleljen a múlttal való szembenézés társadalmi igényének, azonban ennek eddig kevés kézzelfogható eredménye volt. Ugyanis sem a polgárháború, sem a Franco-diktatúra megítélése nem egységes, az áldozatok rehabilitálásának ügye még mindig viharokat kavar.

A diktátor exhumálásának kérdése felélesztette a közéleti vitát arról, hogy vajon ez a lépés valóban a megbékélést szolgálja-e, vagy csupán a sebeket tépi fel.