Horthy-emléknapot tartottak Kenderesen

– 1993-ban nagy szervezés előzte meg nagyapám, nagyanyám és Miklós bácsi temetését Kenderesen. Több mint 70 ezer ember tette tiszteletét és kísérte nagyszüleimet utolsó útjára. A kripta azóta is zarándokhely, évente több ezren látogatnak ide, hogy leróják kegyeletüket családtagjaim előtt. Jóleső érzés, hogy ennyien tisztelik és ápolják nagyszüleim örökségét. Ezt mutatja az is, hogy ma is ennyien eljöttem megemlékezni. Bízom benne, hogy ez évek múlásával egyre többen jönnek Kenderesre emlékezni a nagyszüleimre, édesanyámra, édesapámra, mert mondjanak bármit, én tudom, hogy ők szeretett nemzetükért, hazájukért éltek és dolgoztak – mondta Horthy István a szoljon.hu oldalnak.

Pádár Lászlóné polgármester Horthy kormányzó szavaival köszöntötte a megemlékezőket, majd arról szólt, hogy az önkormányzat az újratemetés óta minden évben méltósággal emlékezik.

– Az újratemetés kitörölhetetlen emlék mindannyiunk számára, minden általa épített, tervezett épület és létesítmény egyfajta szimbólum. Büszkék és hálásak vagyunk az általa teremtett értékekre, vállaljuk történelmünket és méltóképpen ápoljuk emléket kötelességből és az iránta érzett tiszteletből, de ugyanígy él bennünk Ilona asszony emléke is. Méltósággal és kegyelettel emlékezzünk a kormányzóra és családjára – kérte a városvezető.

Kovács Sándor országgyűlési képviselő szerint jó lenne megválasztani azt a történelmi kort, azt a földrajzi helyet, ahol megszületünk és élünk, és egyszer majd meghalunk.

– Bizonyára békés kort és gazdag vidéket választanánk. A magyarság és Horthy Miklós számára a XX. század nem ilyen volt. Tele volt a megmaradásunkért folytatott harccal, vérrel, verejtékkel és óriási veszteségekkel.

– A kormányzó is bizonyára gazdag, gyarapodó Magyarországról, a családja körében eltöltött, békés öregkorról álmodott a kenderesi vadgesztenyefák alatt. De a sors és a jó Isten más feladatot és sorsot szánt neki.

– Horthy Miklós egész életében a hazáját szolgálta, neveltetése, tehetsége és lehetőségei szerint – fogalmazott beszédében Kovács Sándor, majd szólt arról is, a 20. század Magyarország egyik legtragikusabb évszázada volt.

– Vesztettünk területet, melyeknek hiánya még most is fáj. Elvesztettünk több millió embert, akiket nem pótolhat senki és semmi. Háromszor taposták idegen katonák csizmái Magyarország földjét.

– Ebben a korban embernek és magyarnak megmaradni nem volt könnyű feladat. Szem előtt tartva és tisztelve elődeink munkáját, őrizzük és erősítsük a magyar hazát, és ne feledjük el, hogy a Trianon utáni csonka Magyarország fennmaradása Horthy Miklósnak, Bethlen Istvánnak, Klebersberg Kúnónak és társainak köszönhető – zárta szavait Kovács Sándor.

A koszorúk elhelyezése után a tengerész parcellában felavatták vitéz lófő Kovács György Antal fedélzetmester, vitézi székkapitány emlékére és tiszteletére állított kopjafát. A napot tudományos konferencia zárta.