Pusztai Andrea: Mindig írónak készültem

Névjegy

1975-ben született Kecskeméten, Szabadszálláson él. Filozófia szakon végzett a Szegedi Tudományegyetemen. Számos egyéb szakmája is van, volt már műkörmös, videotékás, virágkötő, krupié. Elvégzett egy alapozó és egy leírás kurzust a Könyvmolyképző Kiadónál. 2015-ben debütált Bizánc: A Sárkányölő című történelmi regényével. Rövidebb írásai megjelentek olyan antológiákban, mint a Fegyvert és vitézt éneklek vagy a Kalandok és kalandozók. A fantasztikummal is kacérkodik, írt már sci-fi novellát, horrort is.

Pusztai Andrea történelmi trilógiája a X. századi Bizánci Birodalomba kalauzolja olvasóit. Tavaly novemberben jelent meg a Bizánc trilógia első kötete (A sárkányölő), néhány hete a második (A zöld szemű kígyó). Utóbbi hivatalos bemutatóját nemrég tartották Budapesten, az Alexandra Pódiumon. Boldog második kötetes szerző? – kérdeztük Andreát.

– Igen. A trilógia első része meghozta számomra az országos ismertséget, a második kötetet már komplett rajongótábor várta, akik közül sokan személyesen is eljöttek a bemutatóra. Mivel kevés idő telt el a megjelenéstől a bemutatóig, éppen miattuk nem volt egyszerű úgy beszélni a regényről, hogy ne lőjük le a fordulatokat, hiszen még nem olvasták.

– Mit árulhatunk el az új könyvről?
– A zöld szemű kígyó helyenként sokkoló. Kiderül, hogy a regényem megkedvelt hősei is rettenetes dolgokra képesek, ha a szeretteikről van szó, vagy, ha meg kell védeniük valakit. Ilyen az élet, mi magunk is ilyenek vagyunk, és ez a középkorban sem működött másként. Ezeket megírni sem volt könnyű, lelkileg meg is viselt. Már a kezdet kezdetén tudtam, honnan hova fogok eljutni a történettel, de szembesülni vele a részleteiben, az már más kérdés. Az első kötetben megismertük a szereplőket, a második részben óhatatlanul bekövetkezik a bukásuk.

– Kik olvassák a regényeit?
– Érdekes, hogy részben fiatal nők, akik az egyik hősömben, Kagan vezérben megtalálták azt az eszményi férfit, akiről ők is álmodnak. Szerelmesek az erős, karizmatikus, hun vitézbe. Kagan a szerelméről, Anasztáziáról, a későbbi Theophano császárnőről is képes lemondani, kedvese biztonsága érdekében. A második kötet ugyanakkor jobban kedvez a férfi olvasóknak. Egyikük megírta levélben, hogy utólag látja, túl szigorú volt az első könyv kapcsán megfogalmazott véleményével. A folytatást olvasva látta igazán, mennyire mélyre visz az egyre inkább kibontakozó történet. Egy történelmi végzettségű jogász olvasóm szerint hihetetlen, hogy filozófus vagyok és nem képzett történész. Úgy látja, remekül sakkozok a különböző történészi szemléletekkel. Az egymásnak homlokegyenest ellentmondó elméleteket addig elegyítem, amíg végül, látszólag mindkettő igaz lehet. Ez csak azért lehetséges, mert a történettudományban sok helyen találunk homályos foltokat. Akinek kétségei vannak, ajánlom, járjon utána a regénybeli eseményeknek. Ki fog derülni, hogy egybevágnak az ismert történelmi tényekkel. Ez önálló kutakodás jó móka is lehet a regény elolvasása után.

– Mi lesz a kihívás a harmadik kötetben?
– Pontosan tudom, mi lesz a vége, hiszen továbbra is történelmi regényt írok, ami egy kerek, sok szereplővel felépülő eposz. Hőseim esendők, elbuknak, de legtöbbször emelt fővel teszik. A történet végére szeretném felemelni a szereplőimet és megnyugtató véggel zárni a regényt. Továbbra is foglalkozom majd a bizánci-magyar kapcsolatokkal, a lehetséges szövetségekkel. Egy történelmi regényírónak a békés időszakok legalább annyira érdekesek, mint a csaták. Komoly fordulópontnak tartom a magyar történelemben azt az időt, amikor a Bizánc trilógia utolsó jelenetei játszódnak, hiszen ott van vége az őstörténetünknek, és ott kezdőik el a Magyar Királyság története.

– Mit csinál, amikor nem ír?
– Családommal együtt szárazvirág alapanyagokkal foglalkozom, őstermelő vagyok. Vadon termő növényeket szedünk, járjuk a határt, szép tájakat látunk. Például láperdőt burjánzó ősnövényzettel, göcsörtös fákkal, melyek törzsén meglátszik, korábban meddig ért a víz szintje. Ebben a miliőben azt várná az ember, hogy elé toppanjon egy csúcssipkás erdei manó. Ezek a természeti jelenségek lehetőséget adnak az elmélyülésre, kikapcsolódásra, egyben inspirálnak is. A növénygyűjtés elsősorban őszi tevékenység, az év nagyobb részében kizárólag írok.

– Milyen, amikor alkot?
– Kicsit kiesek a világból. Leülök a számítógép elé és máris ott vagyok Bizáncban, Kagannal és Anasztáziával. Viszem őket amerre kell, nagy mélységgel beleélem magam a történetükbe. Ha nem írok, akkor olvasok, a történelmi regényírás ugyanis nem megy alapos kutatás nélkül. Sokat olvasok, beszélek szakemberekkel. Rengeteg munkám, energiám van abban, hogy egyáltalán megírhassam, amit kitaláltam. 

– Hogy fogadták családtagjai, barátai, amikor befutott a Bizánc-trilógiával?
– Nagyon büszkék rám, de csak a hátam mögött. Számukra egyre természetesebb, amit csinálok. Rita húgom történész, szerinte mindig is írónak készültem, nem volt kérdés, hogy sikeres leszek-e, csupán az, hogy mikor?

– Kedvenc témái?
– Nem tudok kibújni a bőrömből. Vonzzanak a történelmi rejtélyek, érdekelnek a női sorsok, én is keresem a válaszokat az élet értelmére. Ebben van valami egyetemes, hiszen melyik író ne foglalkozna ezzel? A történelem, mint tudományág jellemzően férfi központú, noha mögöttük és mellettük is álltak olyan nők, akik nélkül ezek a férfiak nem lettek volna azok, akik. Számomra fontos, hogy előtérbe hozzam az elfeledett női sorsokat. Anasztázia mondja A zöld szemű kígyóban: „Csak azért nem tehetem, mert nő vagyok”. Hiába volt császárné, és szerette volna maga rendezni a sorsát, nőként sokszor ki volt szolgáltatva a rendszernek. A nők eme rendszerszintű kiszolgáltatottsága a mai napig jelen van a világon. Számomra nem kérdés, hogy nőként, íróként foglalkoznom kell ezzel a témával.

– Átruccan más műfajokba?
– Elsősorban zsáneríró vagyok, legotthonosabban a történelmi regényekben mozgok, de kedvelem a historizáló fantasyt is. Néha kivételt képez egy-egy sci-fi novella, egy kis misztikum, vagy horror. Legutóbb a Galaktika magazin 318. szeptemberi számában jelent meg írásunk szerzőtársammal, Czövek Andreával. Feltettük a kérdést: miért nem mosolygott Platón, az ókori görög filozófus? Erre válaszolva született meg a sci-fi novellánk. Öt kidolgozott regényem is van, amiket megírok a közeljövőben. Akad köztük fantasy, alternatív történelmi és természetesen a Bizánc harmadik része, ami elsőbbséget élvez. A történelmi regény örök szerelem marad, úgy látom, ez is az én utam. Emellett érdekel a forgatókönyv-írás, kapcsolatban állok egy producer irodával, és ha minden jól megy, hamarosan megkezdjük a filmes pályázataink beadását a Magyar Filmalaphoz. Persze nagy kérdés, hogy a filmek mennyire vonnak majd el a regényírástól, de ez egyelőre a jövő titka.