Dorombbal hat az ösztönökre

Egy éve a szibériai Jakutföldön, idén novemberben Japánban turnézott a Zoord zenekar. Miért hívnak ilyen távoli országokba egy magyar zenekart? – kérdeztük Szilágyi Áront, aki 18 éves kora óta népszerűsíti a dorombzenét szerte a nagyvilágban.

Névjegy

Szilágyi Áron 1977-ben született. Édesapja, Szilágyi Zoltán a világ egyik legismertebb dorobkészítője. 2001-ben Dublinban a Szent Patrick Főiskolán tanult ösztöndíjasként. 2002-ben angol tanítói diplomát szerzett a kecskeméti Tanítóképző Főiskolán. 18 éves kora óta világszerte tart előadásokat, koncerteket, workshopokat. 2004 óta a Nemzetközi Dorombszövetség elnökségi tagja, 2005-től európai programigazgató. 2010 óta vezeti az ország egyetlen hangszergyűjteményét, a Kecskeméten működő Leskowsky Hangszergyűjteményt. Együtteseivel – Navrang (1999), Airtist (2006), Zoord (2015) – rendszeresen koncertezik Európában, Ázsiában, Amerikában. Állandó résztvevője Magyarország legnagyobb koncert-showjának, a Havasi Symphonicnak. 2005 szeptemberében főszervezője volt az Első magyar Dorombfesztiválnak Kecskeméten. 2007-ben megalapította az Eurokult Nemzetközi Kulturális Egyesületet, amely – többek között – a Magyar Dorombfesztiválokat is szervezi. Évek óta szervezője a Csiperó Fesztivál nemzetközi zenei programjainak.

– Természetesen a doromb az összekötő kapocs, amit Jakutföldön és Japánban is ismernek és művelnek. Japán turnénk előzménye, hogy az ottani dorombos szervezet vezetőjével, Leo Tadagawa hangszerkutatóval, etnomuzikológussal 1997 óta ismerjük egymást, a Nemzetközi Dorombszövetség révén. Amikor tavaly megjelent a Zoord zenekar első lemeze, Leo Tadagawa felkért, utazzunk Japánba és koncerteken mutassuk be, hogyan találja meg a helyét a doromb a magyar népzenében.

– Japánban is vannak különleges hangszerek?
– A négymilliós Hamamatsuban található Ázsia legnagyobb hangszermúzeuma, ahová Kazuhiko Shima igazgató invitált bennünket. Érdekes és inspiráló volt bejárni a három szinten, ötezer négyzetméteren berendezett Hamamatsu-i múzeumot. Azt figyeltem, hogy amiket ők nagy méretben, nem kis költségvetésből megvalósítottak, azt hogyan tudnánk itthon, kicsiben megcsinálni. Ezzel együtt arra is láttam példát, amiben a mi gyűjteményünk az erősebb, és erre büszke vagyok. A japán múzeum igazgatója ígéretet tett arra, hogy amennyiben jövőre Kecskeméten sikerül megszervezni a hangszergyűjtemények nemzetközi konferenciáját, úgy munkatársaival ellátogat a Leskowsky Hangszergyűjteménybe.

– A Zoord zenekar sajátja a zord helyszíneken való koncertezés?
– Bárhol szívesen játszunk, de való igaz, hogy zenéltünk már tél kellős közepén Jakutföldön, Kazahsztánban, meglehetősen fagyos vidékeken. A tavalyi, szibériai utazásunkat megelőzően álltunk össze zenekarrá, a doromb-dob-hegedű triót velem együtt Drabant Béla és Almási Krisztián alkotják. Egy éve jelent meg CD-k a moldvai népzene ihlette saját zenei világunkból, amihez kellett egy zenekarnév. Édesapám, Szilágyi Zoltán dorombkészítő fejéből pattant ki a Zoord név, utalva a zenénk nyersségére, zordságára. A betűkettőzés az állatkertre is utalhat, mert nagyon állat zenét játszunk. Hangszereinkkel, és az általunk képviselt zenei világgal megpróbálunk az emberek gondolkodását megkerülve, közvetlenül a gerincvelőre hatni, és feltámasztani a hallgatóság legelemibb ösztöneit.

– Ez a visszafogottságukról híres japánoknál is működik?
– Mi azt tapasztaltuk, hogy a japán emberek nagyon érdeklődőek, nyitottak az újra. Kellett egy kis idő, amíg felengedtek, levették magukról az udvarias mázt, de a koncertek második részében már mozogtak, hangot adtak tetszésüknek, a zenénk előcsalogatta az érzelmeiket. A Zoord nagyon tüzes, lendületes zenét játszik, emellett a moldvai körtáncok gyorsan is tanulhatók. Ahol úgy adódott, Drabant Béla hegedűsünk beállt a kör közepére és néhány tánclépés gyakoroltatása után tombolt a hamisítatlan moldvai táncház!

– Az évek során több zenekart alapított. Melyek működnek jelenleg is?
– Két zenekarral dolgozom aktívan, az egyik a már említett Zoord, a másik 2006-ban alakult Airtist. Utóbbi története, hogy 2006-ban felléptem az Izraeli Didgeridoo Fesztiválon, ahol találkoztam a német Markus Meurerrel, majd közösen alapítottunk német-magyar triót. Ebben Markus didgeridoon játszik – ez egy fúvós hangszer, amit az észak-ausztráliai őslakosok használnak –, Dömötör Tamás beatboxol, jómagam dorombozok. Ősi hangszerekkel művelünk nagyon mai zenét, ami leginkább az elektronikus tánczenére hasonlít, de nem számítógépekkel hozzuk létre. Az Airtist zenekarral végigjártuk a legnagyobb zenei fesztiválokat Amerikában, Izraelben, szerte Európában. Az idei év az együttműködések jegyében zajlott számunkra. Nemrég a Budapest Arénában léptünk fel Havasi Balázs zongoraművésszel, december 21-én a Kecskeméti City Balett tavaly indult Balett + című sorozatában korszerű táncszínházhoz társult az Airtist. December 29-én, Kecskeméten Szokolay Dongó Balázs népzenésszel készülünk egy érdekes koprodukcióra, a népzenei ihletésű improvizatív zenélés jegyében.

– Zenészbarátaival idén is koncertezve búcsúztatják az óévet?
– Global Vibes nélkül nincs év vége Kecskeméten, a dorombos nap mára már hagyománnyá vált. Hét évvel ezelőtt azért találtunk ki, hogy a nagyvilágba szétrebbent Navrangos zenekari tagok – én, a testvérem és a legjobb barátom – évente találkozzanak és jót zenéljenek. Erre a karácsonyi időszak bizonyult a legalkalmasabbnak, amikor mindenki hazalátogat. A Navrangos családi koncerthez később csatlakoztak más zenekarok, mostanra pedig az ország legnagyobb dorombos eseményévé, bulijává fejlődött a Global Vibes. December 29-én ezúttal harminc fellépőt várunk a Technika Házába. A szakmai programoknak a hangszergyűjtemény ad otthont, melyek között szerepel tudományos előadás, worshop, hangszerismereti foglalkozás is.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Egy világjáró zenész, akit Kecskeméthez kötnek a legfurcsább hangszerek
[/caption]

– Hány évesen tanult meg dorombon játszani?
– Édesapám akkor kezdett el dorombokat készíteni, amikor megszülettem. A családi hagyomány szerint hároméves korom óta tudok játszani ezen a hangszeren. Hihető a dolog, mivel a fiam is ebben a korban kezdte el megszólaltatni a dorombot. Tanítani nem engedte magát, legfeljebb elleste a fogásokat. Az érdeklődő szülőknek rendszerint azt tanácsolom, hogy nagycsoportos korban, 5-6 évesen kezdjen dorombozni a gyerek, előtte csak akkor, ha a szülők is ismerik a hangszert és tudnak neki segíteni.

– Diplomás tanító. Mi vonzotta a pedagógusi pályára?
– Leginkább az angol nyelv érdekelt, így kerültem a kecskeméti Tanítóképző Főiskolára, ahol angol tanítói képesítést szereztem. Soha nem dolgoztam a szakmában, bár a hangszergyűjteményben kimondottan hasznát veszem a főiskolán tanultaknak. Szeretek gyerekekkel foglalkozni, azt mondják, értek is a nyelvükön.

– Gyerekei milyen hangszeren játszanak?
– Simon fiam 9 éves, őt egyáltalán nem érdeklik a „normális” hangszerek, sokkal inkább a hangszergyűjtemény különlegességei, például a didgeridoo. Rebeka lányom 7 éves, határozottan szeret zongorázni szeret, amiben nagyon ügyes, képes órákon át gyakorolni.

– Fiatal kora óta járja a világot. Hol élne szívesen?
– Megfordultam már Amerikában, Indiában, Afrikában, Ázsia és a Távol-Kelet számos országában, de még sehol sem jutott eszembe, hogy tartósan ott maradjak. Szeretem Kecskemétet, itt vannak a szüleim, a saját családom, ide kötnek a gyerekkori emlékek, itt tart a munkám. Időszakos jelleggel olyan tájra mennék szívesen, ahol meleg az éghajlat, és a miénktől eltérő a helyi kultúra, hogy a gyerekeimet más hatások is érjék, formálva a személyiségüket, de semmiképpen sem örökre, inkább csak egy hosszabb kiruccanás erejéig.