Évtizedek óta kutat a levéltárakban

– Honnan ered a történelem, a régmúlt iránti szeretete, és az ebből kialakult kutatási szenvedélye?
– Nem terveztem, egyszerűen így hozta az élet. Először a tanyai oktatás, a tanyai élet iránt kezdtem el érdeklődni, amikor Bugacon tanítottam. Aztán később az egyik kutatásom hozta a másikat. Jártam a könyvtárakat, levéltárakat, faggattam az idős embereket, a tanyavilágban élőket. Szenvedélyemmé vált a helytörténet, mely a mai napig meghatározza az életemet.

– A kutatások jelentették a fő munkát az ön számára, vagy volt más civil foglalkozása is?
– Igen, többféle munkakörben is dolgoztam, melyek sokszor segítették is a munkámat, de az is előfordult, hogy újabb témákat adtak újabb kutatásokhoz.

– Merre dolgozott?
– Számos helyen megfordultam. A legmeghatározóbbak közül elsőként említeném meg, hogy 1961-ben kerültem a bugaci központi iskolához, ahol matematika-fizika szakos nevelő voltam, majd az ottani kultúrház igazgatója. Ott kezdődött el az első népművelői munkám. Tanítóként jártam a tanyavilágot is, az igazgató helyettes megbízásából előadásokat tartottam Bugac történelméről. Ehhez sok segítséget kaptam az akkori iskolaigazgatótól, aki rengeteg feljegyzést gyűjtött össze e témában. Később magam folytattam a gyűjtőmunkát, kutattam a település múltját. Ebből számos könyvem és tanulmányom is született. Jelenleg is bugaci témán dolgozom, a madárvilágát kutatom.

Élete a munkája

Horák Béla 1935. augusztus 29-én született Kecskeméten. Felesége, Garai Mária korán elhunyt, gyermekük nem született. Ezt követően az életét a munkának, a kutatásnak áldozta. Ma is aktív, szenvedélye napjainkban is legalább annyira erős, mint a kezdeti években. Mindennapjait a könyvek, régi újságok olvasása teszi teljessé. Széleskörű tudását, emberi példamutatását többször is elismerték az évtizedek alatt.

– Szerette a tanítói munkát?
– Igen, életem fontos része volt. Bugac után tanítottam még Fülöpszálláson is mint mezőgazdasági technikus.

– Említette, hogy Bugacon volt az első népművelői munkája. Hol folytatódott?
– 1975-ben kerültem az akkor létrejött kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központhoz, mely az első időszakban még a Móricz Zsigmond utcában működött a TIT székházában. Sikerült bekerülnöm a kezdő csapatba, tele voltam tervekkel. Szerettem volna fellendíteni a város kulturális és természettudományi életét. Akkoriban Kecskeméten egyedül a Rákóczi úton lévő városi művelődési ház töltötte be e szerepet, mely elég szegényes volt.

– Bejöttek a számításai?
– Úgy gondolom, igen. 1983-ig dolgoztam a művelődési központban, a 8 év alatt rengeteg tanfolyam, nyelvtanulás, kiállítás, szakkör és program fűződött a nevemhez. Folyamatosan cikkeztek ezekről, jó érzés volt látni, milyen sok embert tudok megmozgatni, olyan pluszokat adni számukra, melyek korábban nem voltak elérhetőek. Elsőként hoztam létre a műszaki és természettudományi stúdiót. Kedvelt volt még a kistudós szakköröm, a rádió és autós szakköröm és persze az angol, német, francia és japán nyelvtanfolyamom. Nem utolsó sorban a lajosmizsei tanyaklubot is én hoztam létre.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Horák Béla otthonában is rengeteg könyv segíti a kutató munkáját. Ma már számítógépen írja könyveit.
[/caption]

– A műszaki beállítottsága honnan ered?
– Már gyermekként foglalkoztattak a műszaki dolgok. Írógépet szereltem, rádiót szedtem szét, a fizika órákon én mutattam be az otthon már elvégzett kísérleteket, és persze a csavarhúzó sosem hiányzott a zsebemből. Mondhatni az Öveges professzor szellemiségét követtem. A művelődési központban pedig úgy éreztem, végre kibontakoztathatom mindazt, ami már gyermekkorom óta foglalkoztat. Így hoztam létre a már említett műszaki és természettudományi stúdiót. Országosan is elismerték munkámat, állami támogatást kaptam, 150 ezer forintot, melyből többek között távcsövet, mikroszkópot, lézeres bemutatót vásároltam.

– Miért váltott nyolc év után?
– Átkértek a megyei tanácsra, a közlekedési osztályra, ahol 1990-ig főelőadói minőségben szállítási titkárként a szállítási vállalatokat ellenőriztem. Ez sem állt távol tőlem, hiszen korábban már dolgoztam rövid ideig hasonló munkakörben, a végzettségem is megvolt hozzá. Budapesten a Közlekedési Minisztériumban örömmel fogadták, hogy megfelelő képzettséggel rendelkezem, így a munkám mellett felkértek a felsőfokú szállítási tanfolyamok megtartására is. Később a Közlekedési Felügyelet megbízása alapján kineveztek a megyei közlekedési szakfelügyelet élére, az elméleti és gyakorlati oktatás mellett a vizsgáztatást is felügyeltem. Hozzáteszem, előtte másodállásban 15 éven át autóvezető oktató is voltam.

– Innen hova vezetett az út?
– Városföldre, a Klubkönyvtárban dolgoztam népművelőként, könyvtárosként hat éven át. Itt ismét közelebb kerültem a helytörténeti dolgokhoz, mélyebben kutatni kezdtem Városföld múltját. Ekkor kezdtem el a tanyai népoktatást is kutatni, a munkát Kecskemét valamennyi régi pusztai térségére kiterjesztettem. 25 éven át foglalkoztam e témával. Hosszú órákat, napokat, heteket töltöttem a kecskeméti levéltárban, könyvtárban. Olvastam a régi iratokat, dokumentumokat, újságokat. Jártam az egri, szegedi és budapesti könyvtárakba, levéltárakba, ahol szintén sok fontos adatra találtam az évek alatt. Írásaim nemcsak könyvek, tanulmányok formájában jelentek meg, de a városföldi helyi újság is helyet adott írásaimnak.

– Mikor született meg az első könyve?
– A kilencvenes évek elején az elsőt Lezsák Sándornak köszönhetem, aki korábban kollegám volt. Azóta több is megjelent, illetve számos anyag kézirat formájában vár még megjelenésre. A helytörténeti írások mellett, a munkámhoz kapcsolódó témák is megfogtak, például a népművelés múltja.

– Sokfelé megfordult az évek alatt. Többféle képesítéssel rendelkezik, ezek szerint a tanulás is meghatározó volt az életében.
– Valóban. Édesanyám tanyai tanító volt Jakabszálláson a Wolford-dülői tanyai iskolában, majd Városföldön a Szappanosmajori külterületi iskolában, édesapám pedig Kecskeméten volt tanárember. Az életem során szinte folyamatosan tanultam. 1955-ben végeztem a Piarista Iskolában. Tanulmányaimat később folytattam, az évek alatt megszereztem a gépész üzemmérnök, a műszaki tanári és az egyetemi pedagógus végzettséget. Tanfolyamon sajátítottam el a szárazföldi, vízi és légi szállítás tudnivalóit. Vallom „Non scholae, sed vitae discimus!”, azaz Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk!

Horák Béla 1935. augusztus 29-én született Kecskeméten. Felesége, Garai Mária korán elhunyt, gyermekük nem született. Ezt követően az életét a munkának, a kutatásnak áldozta. Ma is aktív, szenvedélye napjainkban is legalább annyira erős, mint a kezdeti években. Mindennapjait a könyvek, régi újságok olvasása teszi teljessé. Széleskörű tudását, emberi példamutatását többször is elismerték az évtizedek alatt.

Horák Béla otthonában is rengeteg könyv segíti a kutató munkáját. Ma már számítógépen írja könyveit. -->