Színház az erőszak ellen

A színészek játéktere a cellasorok által három szint magasan közrefogott nagy, belső helyiség szélén kap helyet. Mögötte hatalmas üveg felület: a beáramló fény rácsokba ütközik. Az előzetesben lévők, illetve a már büntetésüket töltő fogvatartottak számára egymás mellé helyezett székekből áll össze a rögtönzött nézőtér.

Az első sorokba a nők és a fiatal lányok ülhetnek, mögöttük a férfiak, leghátul a fiatalkorú fiúk. A lányoktól karnyújtásnyira a két színész, Makranczi Zalán és Perjés János, akiknek minden mozdulatát élénk figyelemmel követik, s hangos nevetéssel nyugtázzák már azt is, ha felborul egy-egy szék. A Paulinyi Tamás Bólébál című regényéből készült produkció egy fiú sorsát meséli el: hogyan válnak el a szülők és marad mégis egy lakásban a család, hogyan válik az anya alkoholistává, hogyan próbálja a fiú menteni a veszekedéseket, a verekedéseket, s mindezt titkolni a külvilág elől. A Turay Ida Színház előadásának „börtönpremierje” néhány héttel ezelőtt Győrben volt, és további előadásokat is terveznek hazai büntetésvégrehajtási intézetekben.

– Honnan jött a börtönelőadások ötlete? – kérdeztük a kecskeméti előadás előtt Makranczi Zalántól.
– Az első bemutatónk a Thália Színházban volt. Nagy sikert hozott, bennünk mégis hiányérzetet hagyott. Úgy éreztük, jó lenne olyan közönséghez is elvinni az előadást, akiket a darab témája közvetlen közelről érinthet. Mivel a karitatív tevékenység egyikünktől sem áll messze, arra gondoltunk, hogy a Spirit Színháznak éppen ez lehetne a célja: a megfelelő emberekhez eljuttatni a megfelelő tartalmat. Ha egy börtönben beszélsz a családon belüli erőszakról, akkor ott tíz emberből öt valószínűleg érintett, akár egyik, akár másik oldalról.[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Karnyújtásnyi közelségben a „színpad” és a játszók
[/caption]

– Könnyű bejutni a börtönökbe színházi előadással?
– Ezzel a darabbal igen. Van néhány szórakoztató előadás, amelyek járják a bv-intézeteket. A fiú a tükörből más, éppen ezért kísérheti nagyobb figyelem és érdeklődés.

– Kinek a sorsát követi végig a darab?
– A Bólébál önéletrajzi ihletésű regény: Paulinyi Tamás 36 éves korában elhatározta, hogy szembenéz mindazzal, ami az elmúlt 30 évben történt vele. Miközben elmeséli, hogyan terrorizálta őt a család szinte minden tagja, észrevétlenül bemutatja a családon belüli erőszak különböző megjelenéseit. Magyarországon a családon belüli erőszak fogalomkörébe általában a tettlegességet, a fizikai erőszakot sorolják. Pedig a hosszú éveken át tartó érzelmi zsarolás és fenyegetés éppen úgy idetartozik, mint az ütlegelés. Csak éppen az előbbit sokkal nehezebb bebizonyítani.[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Makranczi Zalán: Az a dolgunk, hogy felnyissuk a szemüket, s rájöjjenek: nem természetes, hogy a családtagok bántják egymást, legyen szó testi vagy lelki erőszakról
[/caption]

– Sokszor magát a fizikai erőszakot sem tudják bizonyítani. Az esetek túlnyomó többsége soha nem kerül nyilvánosságra.
– Mert a sértett fél gyakran nem is tudja, hogy sértett. Abba nő bele, hogy apa bántja anyát, anya bántja őt és a testvéreit, meg esetleg a nagymamát. Aki így cseperedik fel, természetesnek tekinti az erőszakot. Éppen ezen felbuzdulva indulunk el az úton.

– Mit lehet elérni egy színházi előadással? Van, aki megnyílik, és elmeséli a saját történetét?
– Ez nem lehet cél, hiszen a börtönöknek megvannak a maguk pszichológusai, pszichiáterei, akik az elítéltekkel foglalkoznak. Nekünk az a dolgunk, hogy felnyissuk a szemüket, s rájöjjenek: nem természetes, hogy a családtagok bántják egymást, legyen szó testi vagy lelki erőszakról.

– Negyedik éve játszom a Nemzeti Színházban, előtte egy évadon át a Bárka Színházhoz tartoztam. Nagyon jó társulatnak lehetek a tagja, és irgalmatlanul sokat játszom, tehát köszönöm, úgy érzem, a helyemen vagyok. Amikor esély és lehetőség van rá, forgatok. A napokban fejeztünk be egy vizsgafilmet, és a nyáron forgattuk a Matula kalandpark című ifjúsági tévéfilmet. Másfél évvel ezelőtt született meg kisfiam, igen élénk gyermek, így mostanra eljutottam arra a felismerésre, hogy bármennyire hiszek is a világ empirikus megismerésében, korlátokra szükség van. Mert egyetlen gyereknek sem kell saját tapasztalatból tudnia, hogy mi történik, ha villát dugunk a konnektorba.

– Negyedik éve játszom a Nemzeti Színházban, előtte egy évadon át a Bárka Színházhoz tartoztam. Nagyon jó társulatnak lehetek a tagja, és irgalmatlanul sokat játszom, tehát köszönöm, úgy érzem, a helyemen vagyok. Amikor esély és lehetőség van rá, forgatok. A napokban fejeztünk be egy vizsgafilmet, és a nyáron forgattuk a Matula kalandpark című ifjúsági tévéfilmet. Másfél évvel ezelőtt született meg kisfiam, igen élénk gyermek, így mostanra eljutottam arra a felismerésre, hogy bármennyire hiszek is a világ empirikus megismerésében, korlátokra szükség van. Mert egyetlen gyereknek sem kell saját tapasztalatból tudnia, hogy mi történik, ha villát dugunk a konnektorba.

Karnyújtásnyi közelségben a „színpad” és a játszók Makranczi Zalán: Az a dolgunk, hogy felnyissuk a szemüket, s rájöjjenek: nem természetes, hogy a családtagok bántják egymást, legyen szó testi vagy lelki erőszakról -->