Honismeret határok nélkül

Névjegy:

Kiskunhalason született, a kiskőrösi Petőfi Sándor Gimnáziumban érettségizett 1972-ben.

Az ELTE Bölcsészettudományi Karán történész és népművelő (1977), majd etnográfus (1981) és heraldikus (1994) diplomát szerzett

A Katona József Múzeum munkatársa, történész, néprajzkutató, gyűjteményvezető, a Katona József Emlékház szakmai vezetője, a Bács-Kiskun Megyei Honismereti Egyesület elnöke.

Elismerései: Bács-Kiskun Megye Tudományos Díja (1996), Kecskemét Közművelődéséért Díj (1998), Klebelsberg-díj (2004), Katona József-díj (2007), Szilády Károly-díj (2008), Pilinszky-díj (2012), Bél Mátyás - Notitia Hungariae Emlékérem (2013)

A Katona József Múzeumban beszélgetünk Székelyné Kőrösi Ilonával, ahol a múzeum történeti és néprajzi gyűjteményeit őrzik.

– Miből áll egy főmuzeológus munkája?
– Amiről a legkevesebbet tud a nagyközönség, az a belső munka: a kutatás és a múzeumi gyűjtemények gyarapítása. A tudományos kutatás és publikálás mellett a közművelődés is fontos alappillére a munkámnak. Ehhez közel áll a honismeret és a helytörténet népszerűsítése, amely iránt egyre nagyobb az érdeklődés az utóbbi időben.

– Idén a Gulag táborokba hurcoltakra emlékezünk. Mire szolgálnak az emlékévek?
– A méltó megemlékezés mellett alkalmat adnak arra is, hogy a nagyközönség megismerje a kutatási eredményeket. Vannak, akik évek, évtizedek óta dolgoznak egy-egy témán. A Gulag emlékév kapcsán a megyei honismereti egyesület egész éves programsorozatot valósít meg, Honismereti programokkal az elhallgatott történelem megismertetéséért címmel. Ennek része volt szeptemberben egy szakmai tanulmányút és kegyeleti zarándoklat Kárpátaljára és Hortobágyra, valamint egy novemberben lezajlott konferencia Kecskeméten, Fejezetek az elhallgatott történelemből címmel.

– Miért pont Kárpátalja volt a kegyeleti zarándoklat úti célja?
– Volt olyan útitársunk, aki naivan megkérdezte, hogy mi köze Kecskemétnek Kárpátaljához? Menet közben kiderült, hogy nagyon is sok. Ami a konkrét vonatkozásokat illeti, velünk utazott Vetéssy Katalin tanárnő, akinek édesapja, dr. Vetéssy Géza a Kárpátokban, harctéri szolgálat közben került hadifogságba. Szolyva környékén azokra is emlékeztünk, akik 1944 őszén a Duna-Tisza közéről bevonulva harcoltak azon a vidéken, és sokan elestek vagy szovjet fogságba kerültek. Tisztelegtünk a doni harcok egyik hőse, Szabó István emléke előtt. Ő 1943-ban hazatért Kecskemétre, majd 1944-ben újra besorozták, és Szolyva környékén esett fogságba. Új volt a bőrcsizmája, amire szemet vetett egy orosz tiszt. Rászólt, hogy húzza le, de István nem vette komolyan. Amikor hátat fordított, lelőtték. Ennyit jelentett akkor egy ember élete. Természetesen számos emlékhelyet érintettünk a tanulmányút során, egészen Kőrösmezőig utaztunk. Kárpátalján ezeknek szimbolikus, egyben helyi identitásképző szerepe is van. Példaértékű történelmi kutatások folynak Kárpátalján, úgy a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán, mint más intézetekben, örvendetes módon zömmel fiatal kutatók részvételével. Egyik mesterük Dupka György, aki az elsők között kezdte el gyűjteni a malenkij robotra és a Gulag táborokba hurcoltak névsorát.

– Van még kutatnivaló ezen a téren?
– Hogyne, hiszen a források egy része sokáig nem volt hozzáférhető. Fontos, hogy név szerint is emlékezni lehessen az áldozatokra. Az ő nevük élő mementó, jelzik, hogy mely családokat érte tragédia az adott településen. A viski emléktáblán például száz név szerepel, ennyien nem tértek vissza a Gulag táborokba hurcolt háromszáz férfiból. Abban a közösségben száz családból hiányzott az édesapa, a férj, a testvér. Ennek negatív gazdasági és társadalmi hatásait nemcsak az érintett családok, hanem az egész magyar közösség szenvedte, évtizedeken keresztül. Kárpátalján, de Magyarországon is  igaz, hogy az emlékművek akkor élnek, ha szerepelnek rajtuk az áldozatok nevei, mintegy eleven módon emlékeztetve a történelem elhallgatott, kibeszéletlen fejezeteire.

– Idén 25 éve alakult újjá a megyei honismereti egyesület. Megünneplik?
– December 9-én Kecskeméten tartjuk a jubileumi közgyűlésünket. Büszke vagyok az egyesületi társaimra, mert mindenki mögött nagy teljesítmény van, legyenek akár alapítók, akár később csatlakozott tagok. Gyűjtemények, falumúzeumok, értékmentő alkotások születtek munkájuk nyomán. A rendszerváltás után az egyesület újjászervezője dr. Mándics Mihály, mindannyiunk Miska bácsija, örökös tiszteletbeli elnökünk. Romsics Imre néprajzkutató, a Kalocsai Múzeum igazgatója éveken át volt elnöke az egyesületnek és szervezte a közös munkát. Velünk lesz az aktív tagság, Fülöpszállás, Kunszentmiklós, Kiskunhalas, Kiskunfélegyháza, Kalocsa, Kecel, Baja, Soltvadkert, Tiszakécske képviseletében. Lesznek határon túli meghívottak is, többek között a Bácsország (Vajdasági Honismereti Szemle) munkatársai. Megtisztel bennünket Gazda József erdélyi író, akinek bemutatjuk legújabb könyvét, az 1956-os eseményeket feldolgozó Hajótörött című regényt.

– Mit tervez jövőre az egyesület?
– A változatosság kedvéért tanulmányutat, konferenciát. Közös múltunk a Kárpát-medencében címmel két tudományos tanácskozást is tervezünk  kecskeméti és beregszászi helyszíneken, majd egy több napos helyi programot a reformáció jegyében.

– Nincs olyan év, hogy ne szervezne konferenciát, honismereti nagyrendezvényt. Volt közöttük különösen emlékezetes?
– Kétszer is emlékeztünk a Don-kanyarban elesettekre Kecskeméten az egyesület támogatásával, a Katona József Múzeum rendezésében. A Valahol Oroszországban című rendezvényen köszöntöttük azokat, akik abban az évben születtek, amikor édesapjuk eltűnt vagy elesett a hadszíntéren. Az egyik résztvevő később levélben fejezte ki köszönetét a méltó megemlékezés megszervezésért. A levelet hetven aláírással együtt juttatták el a Katona József Múzeum igazgatójának, és Kecskemét polgármesterének. Számomra megható kifejezése volt ez annak, hogy megbecsülik a munkámat, és hogy szükség van ilyen rendezvényekre, megemlékezésekre. 2014-ben egyesületünk rendezte az egyhetes Kárpát-medencei konferenciát, az Országos Honismereti Akadémiát. 2015-ben első világháborús emléktáblát avattunk Kelet-Szlovákiában, a Duklai hágónál. Ezek szervezésében az egyesületi tagok mellett a családom is nagyon sokat segített, férjem Székely György régész, főmuzeológus, valamint két fiam, Székely Gábor történész, művészettörténész és Székely György Tamás fotós.

– Így találkozik a múlt és a jelen?
– Mondhatjuk így is. A múlt kutatása azonban nemcsak a felnőttek kiváltsága. Novemberben a Lakiteleki Népfőiskolán zajlott az ifjúsági honismereti akadémia, középiskolás diákok részvételével. Érkeztek a határon túlról is, például Aradról, Nagyváradról, Horgosról, Kolozsvárról. A gyerekek a saját szülőhelyükön gyűjtöttek mondákat, regéket, történeteket, melyekből értékes dolgozatok születtek. Jó volt látni, hogy a  múlt feltárása, kutatása a mai fiatal korosztály számára is élményt jelent.   

Az ELTE Bölcsészettudományi Karán történész és népművelő (1977), majd etnográfus (1981) és heraldikus (1994) diplomát szerzett

A Katona József Múzeum munkatársa, történész, néprajzkutató, gyűjteményvezető, a Katona József Emlékház szakmai vezetője, a Bács-Kiskun Megyei Honismereti Egyesület elnöke.

Elismerései: Bács-Kiskun Megye Tudományos Díja (1996), Kecskemét Közművelődéséért Díj (1998), Klebelsberg-díj (2004), Katona József-díj (2007), Szilády Károly-díj (2008), Pilinszky-díj (2012), Bél Mátyás - Notitia Hungariae Emlékérem (2013) Székelyné Kőrösi Ilona -->