A kecskeméti Vajda Zoltán megnyerte az Ultra Tisza-tó versenyt

Kelet-Magyarország egyik legszebb természetvédelmi övezete a Tisza-tó környéke adott otthont a hosszútávokat kedvelők sportolók számára. A tókerülő, 65 és 130 kilométeres versenyt futva, kerékpárral, egyéniben, vagy csapatban lehetett teljesíteni. Vajda Zoltán a 130 kilométeres futó távot választotta, amelyen összesen hetvenhatan indultak, de csak negyvenhárman értek be szintidőn belül. Ez is bizonyítja azt, hogy kemény erőpróbát kellett teljesíteni.

Kinek jut eszébe plusz 32 fokban, magas páratartalom mellett 130 kilométert futni? Ezt a kérdést tettük fel Vajda Zoltánnak is. – Amikor beneveztem, jó ötletnek tűnt, de ahogy közeledett a rajt időpontja, és az időjárás előrejelzés kánikulát ígért a verseny napjára, kezdtem arra gondolni, hogy mégsem volt ez annyira jó ötlet. Futottam már ezen a versenyen 2020-ban, de akkor a rövidebb távot, a 65 kilométert választottam. Akkor sem volt hideg, de mint tudjuk az idő megszépíti a múltat. A Korinthosz 160-on szerzett tapasztalatok alapján tudtam, hogy megfelelő hűtéssel kezelhető lehet a meleg, de azzal nem számoltam, hogy itt a meleg mellé még nagyon magas páratartalom is párosul. Úgy álltam oda a rajthoz, hogy nem érdekel, hogy a többi futó milyen tempót megy, én csak saját magammal és az időjárással foglalkozom. 

Vajda Zoltán tervei között azt szerepelt, hogy húsz kilométerig 4.50-5.00 perc/kilométeres tempóval fog menni, utána pedig majd meglátja, hogy mit enged a hőség. Mivel nem volt kerékpáros kísérője, ami ilyen hosszútávon megengedett, ezért nem tudta, hogy hányadik helyen áll.

– Igazából ez nem is nagyon érdekelt. Úgy gondoltam, hogy teszem a dolgom, és amire jó lesz az időeredményem, annak fogok örülni. A fordítónál legnagyobb meglepetésemre azt láttam, hogy egy nálam jóval fiatalabb szlovák lány van előttem. Tudtam, hogy hosszú ez a verseny, és csak ezután jön még a java. Beállt a hőség, de ennek ellenére 80 kilométerig egészen jól éreztem magam. Könnyedén ment a tervezett tempó, de a következő ötven kilométer szenvedősre sikerült. A jeges hűtés ellenére engem is belassított a nagy meleg és a magas páratartalom. Éreztem, hogy tudnék nagyobb tempót is menni, de nem mertem, hagytam, hogy a testem vezessen. Az órámat nem is néztem, csak arra használtam, hogy minden megtett kilométernél, amikor jelzett, bevigyem a néhány korty energiaitalt. Szokatlan módon, jelentkezett némi gyomorproblémám is, de nem volt vészes, tudtam kezelni azt is. Ami még szokatlan volt, úgy éreztem, hogy vízhólyag lesz a lábamon. Amióta Altrában és jó zokniban futok számomra ez teljesen ismeretlen dolog. Amikor a verseny után levettem a cipőmet, akkor derült ki, hogy az olvadó jég egy része a cipőmben kötött ki és teljesen eláztatta a lábamat. Ezért tudott vízhólyag kialakulni. 

Vajda Zoltán számára nagy megkönnyebbülés volt célba érni. Ott tudta meg, hogy a férfiak között az első helyen végzett, és csak a szlovák lány tudta megelőzni négy perccel abszolútban. Azt, hogy nem sikerült teljesen kifutnia magát, csak másnap derült ki, amikor felkelt, mert csak minimális izomlázat érzett a combjában. 

– Köszönöm edzőmnek, Szabó Gábornak a felkészítés. Ilyenkor látom visszaigazolni azt, hogy érdemes végig csinálni a kemény edzéseket, mert meg lesz az eredménye, mondta Vajda Zoltán.