Farkas Gábor építész a vonalzó merevséget szívesen cseréli a művészi szabadságra

Farkas Gábor főként építészeti tevékenysége révén ismert. Kevesen tudják, hogy a grafika iránt érzett szerelme középiskolás korában kezdődött, ami az egyetemi évek alatt tovább erősödött.

– Építészként végeztem, de a grafikai érdeklődés már korábban megvolt bennem. A szegedi építőipari technikum diákjaként építészettörténeti tablókat rajzoltam, az iskolai rendezvényekhez készítettem plakátokat. Az egyetemi újságban megjelentek alkotásaim, írásaim. Megismerkedtem az akvarellfestészettel, a portré- és aktrajzolással is. A munkám, a családalapítás, az egzisztencia megteremtése, az építészeti közéleti szerepvállalás miatt nem igazán jutott időm a grafikára. Talán két évtizeddel később, egy véletlen folytán került előtérbe ismét a grafika. Barátomat szerettem volna meglepni születésnapján, ennek apropóján született meg a Barátság című grafika Kitioni Zénón, a hellenizmus korszakának filozófusa idézetével – emlékezett vissza művészi pályájának kezdetére Farkas Gábor.

Az építész életében ismét előtérbe kerültek az „örömvonalak”. Az építészi rajzi magabiztosságnak köszönhetően szerzett vonalbiztonság birtokában bátran kirándulhatott a grafikai önkifejezés és alkotás világába.

– A kezdetekben épületgrafikákat készítettem, utazási élményeimet örökítettem meg. Egy idő után úgy éreztem, gondolataimat és érzéseimet is beleviszem alkotásaimba. Így született meg például Bródy János: Filléres emlékeim című dala nyomán képsorozatom. A grafikákat szöveggel kombináltam. Első alkalommal 2012-ben, a dabasi Trafik Kör Kortárs Művészeti Egyesület felkérésére nem építészeti munkáimhoz kapcsolódó grafikáimmal, hanem művészi alkotásaimmal  mutatkoztam be. Hetvenedik születésnapom apropójából Kecskeméten nyílt építészeti és grafikai életmű-kiállításom. Kisebb, nagyobb bemutatkozásaim mellett  tíz évvel később egy újabb kerek évfordulóra időzítve nyílt Örömvonalak ’80 című építészgrafikai tárlatom – sorolta Farkas Gábor.

A kecskeméti alkotó úgy érzi, hogy az építészeti szakmában mondhatni minden elért, amit szeretett volna. – Nincsenek nagy terveim egyik alkotói területen sem. Már nem vállalok nagyobb munkákat, grafikával szeretnék leginkább foglalkozni és visszanyerni kikapcsolási képességem, amit már jó négy évtizede elvesztettem. A koromnak megfelelő életritmusban és nyugalomban szeretném tölteni mindennapjaim. A stafétát gyermekeim viszik tovább. Edina lányom a tanári pályát elhagyva családi galériánkat vezette, majd megalapította a Balaton Galériát. Jeleleg a művészeti menedzseri feladatok felé orientálódik. Nóri az egyetemen rajz szakon végzett, majd a lakberendezés irányában kötelezte el magát. Időnként nosztalgiázik tanult eredeti „mestersége” felé, és festeget. Legidősebb unokám, Enikő hat éve építészként diplomázott, jelenleg Barcelonában él és alkot. Ő is rajzol örömvonalakat, és akvarelleket fest, folytatva a családi hagyományt. Feleségem, Edit építész végzettségű, aki egy idő óta folyamatosan festeget, kiállításokon is bemutatkozott – tette hozzá Farkas Gábor.