Nyugalmat, harmóniát közvetítenek Szakolczai Krisztina természetfotói

Szakolczai Krisztina gyermekkora óta fotózik. Kedvenc elfoglaltságának akkoriban csak akkor tudott hódolni, amikor sikerült megkaparintania szülei fényképezőgépét, vagy videókameráját. Leginkább családi eseményeket örökített meg, emellett sokat járt ki a természetbe, a Csalánosi Parkerdőbe, a kiskunsági dombokra.

– Az első saját digitális tükörreflexes fényképezőgépemet jó ideig csak a családi események és kirándulások megörökítésére használtam. Jó tíz éve érlelődött meg bennem a gondolat, hogy képezni szeretném magam, így beiratkoztam egy fotósiskolába, majd profi természetfotós képzésre, valamint vakus, és képfeldolgozási tanfolyamokra. Elsősorban a madárfotózás és tájképfotózás ragadott magával – emlékezett vissza a kezdetekre Szakolczai Krisztina.

A fényképezést sokan művelik, még ha csak hobbi szinten is. 

– A természetben való fotózás egy kicsit más jellegű, mint például az esemény, vagy a műtermi fényképezés. Ez valamiféle jó értelemben vett megszállottság, ami sok időt, energiát, önfegyelmet igényel. Hajnalok hajnalán kell kimenni a terepre, elviselni az időjárás viszontagságait, feküdni a sárban, vagy a vízben egy-egy jó felvétel kedvéért. A jó természetfotós ismeri a természetet, annak törvényeit és azt igyekszik leképezni a maga módján. A vadon élő állatokat, az én esetben leginkább a madarakat, saját környezetükben, természetes élethelyzeteikben szeretem megörökíteni – sorolta Szakolczai Krisztina.

A természetfotós „madaras” képeinek zömét a kiskunsági szikes tavaknál, Somogyfajszon és Hortobágyon készítette. Tájképei többnyire a külföldi utazásaihoz kapcsolódnak, művészi szinten megörökítve a látottakat.

– Minden jól sikerült felvételnek megvan a maga története, így az egyik kedvencnek is, ami A róka és a cankó meséje címet viseli. Álcaháló alatt lapultam a szikes tó partján, már fél órával napkelte előtt. Napkelte után nem sokkal madarak ricsajától lett hangos a nádas. Két füstös cankó rebbent ki a nyílt vízre, nyomukban egy róka kocogott, próbálta elkapni a madarakat. A fogócskához hamarosan újabb madarak csatlakoztak. Kis idő elteltével a róka rádöbbent, hogy semmi esélye sincs az ugráló tollasokkal szemben és elsomfordált. Hatalmas élmény volt számomra elkapni a soha vissza nem térő pillanatot – emelte ki a természetfotós.

Nagyon sok jó fotós van hazánkban és külföldön is, így nehéz igazán kitűnni a tömegből. Szakolczai Krisztinának viszont nem sokáig kellett várnia a sikerre. Az elmúlt tíz esztendőben számos hazai és külföldi fotóspályázatot nyert meg, vagy végzett az elsők között. A róka és a cankó meséje című képéért 2021-ben a „Varázslatos Magyarország egyéb állatai” című pályázaton első díjat kapott, 2022-ben pedig „Az év természetfotósa” pályázaton kategória-győzelmet aratott. A felvételt az orosz szervezésű Arany Teknős-pályázaton a legjobb alkotások közé is beválogatták. Tavaly a német szervezésű GDT European Wildlife Photographer of the Year versenyén a Somogy Természetvédelmi Szervezte egyik rétjén készített pókhálós tájképével került a legjobbak közé.

– fogalmazta meg hitvallását Szakolczai Krisztina.