Petőfi korának tanyasi életét mutatja be a lajosmizsei Tanyamúzeum kiállítása

Tíz akácfa keretbe ágyazott tablón mutatja be a Petőfi évszázadában folyó tanyasi életet a lajosmizsei Tanyamúzeum vasárnap nyílt kiállítása. A tárlat anyaga a 18. század közepétől Lajosmizse függetlenné válásán át a 20. századig nyújt átfogó képet a hagyományos kis- és középparaszti telephelyek születéséről és felépítéséről. A kiállításon megismerhetők a kiskunsági talajművelés módozatai, a mezőgazdasági termelés, a gabonanövények és a szabadföldi gabonatermesztés, a kapás- szálas és kerti növények, de betekintést nyerhetünk a gyümölcstermesztés mikéntjébe és a tanyasi állatok hasznosításába is. Minden tabló Petőfi Sándor egy-egy strófájára épül.

Köszöntőt mondott dr. Estók János, a fenntartó Magyar Mezőgazdasági Múzeum igazgatója, és végigtekintett a fél évszázados Tanyamúzeum, valamint az 1896-ban létrejött, az agrárium múltját és jelenét bemutató Magyar Mezőgazdasági Múzeum történetén, utóbbit a vidék budapesti kapujának nevezve. 

Emlékeztetett: amit tanyasi világnak hívunk, az nem periférikus volt, s nem csak Petőfi korában létezett, hiszen az 1930-as népszámlálás idején még egymillió 56 ezer ember élt vidéken, és a mezőgazdasággal foglalkozó őstermelők közül minden ötödik tanyán gazdálkodott. Hangsúlyozta, hogy tanyasi életnek múltja volt és átalakuló világunkban jövője is van.

Kiemelte továbbá a Tanyamúzeum fontosságát, amit az is mutat, hogy az elmúlt években megújították az épületeket, újratapasztva és meszelve, valamint a tetőt újra nádazva. Rendbe tették a kiállított tárgyakat és bevezették a vizet. A jövőt illetően elmondta, hogy szeretnének egy foglalkoztató épületet, ahol csoportokat fogadhatnak, programokat szervezhetnek, ehhez azonban pályázati forrás szükséges, de a kiviteli tervek megvannak, és a terület is adott hozzá.

Hajagos Csaba, a Kecskemét Katona József Múzeum történeti-néprajzi osztályvezetője mutatta be a kiállítást. Elmondta, hogy Petőfi ugyan a tárlatnak helyt adó tanyán nem járhatott, de a térségben bizonnyal megfordult és verseiben megjelenik a táj, a pusztai tanya és csárda, melyek verseiben a zabolátlanság jelképei voltak. A tablókon fellelhető strófák zöme az 1840-es évek közepén íródott, amikor Petőfi Budapesten tartózkodott. 

Elmondta azt is, hogy nincs még egy olyan nemzet, melynek olyan költője lenne, mint nekünk Petőfi: aki versei által összefoglalja a tradicionális paraszti létmód pillanatait és elemeit.

A kiállítás kurátorai közül Nagy László tárlatvezetést tartott a jelenlévőknek.

A megnyitón a Mizsei Vadrózsák néptáncegyüttes jászsági tánc bemutatóval működött közre.