Nemcsak olvassa, írja és rajzolja is a meséket a félegyházi óvónő

A huszonhét éves művész élete több szálon is fűződik a mesékhez. Óvónőként dolgozik, így rendszeresen mesél a gyerekeknek. Ugyanakkor meséket ír és illusztrál. Lapunk érdeklődésére elmondta, a rajzolás mindig is jelen volt az életében. Az elmúlt években, a világjárvány bezártságában azonban még jobban felerősödött benne az a vágy, hogy ezzel komolyabban foglalkozzon. El is kezdte tanulni a mesekönyv-illusztrálást. Ugyanakkor a felnőtt grafikák sem állnak távolt tőle. Nemrég jelent meg a férje, Babiczky Tibor verseskötete Szapphó-paradigma címmel, melynek illusztrációját szintén Emese készítette. 

Mint mondta, dolgozik az első mesekönyvén, amelynek már öt történetét megírta és meg is rajzolta. 

Elmondta, ezek alapját az óvodából merítette, a történetek a csoportban tapasztaltak alapján születnek benne, és a tehetség kibontakoztatásáról szólnak. 

Miklya-B. Emese abban a szerencsés helyzetben van, hogy szülei, Miklya-Luzsányi Mónika és Miklya Zsolt mindketten írással, gyermekirodalommal foglalkoznak. Így mondhatjuk, hogy az anyatejjel együtt szívta magába az olvasás és az írás örömét. Emese mindig számíthat a véleményükre, iránymutatásukra egy-egy alkotásával kapcsolatban. 

De már a kisgyermekkorban megírt verseit, történeteit viszontolvashatta abban a kiadásban, amit édesapja „házilag” készített. Emese később is aktívan írt és publikált, főként verseket és novellákat. Úgy tűnik azonban, hogy a gyerekek világa áll a legközelebb hozzá. Óvodapedagógiai munkája során kitűnően ötvözi és kamatoztatja irodalmi és képzőművészeti tudását.