Liszt Ferencnek és Haynald Lajos kalocsai érseknek sírig tartott a barátsága

Leginkább ennek köszönhető, hogy a Beethovennel vagy Mozarttal egy lapon emlegetett magyar származású zeneszerző Kalocsa rendszeres vendége volt. A nem mindennapi történet emlékét Liszt Szentháromság téren álló szobra mellett a baráti kör harmadik tagja, Munkácsy Mihály egy-egy portréja őrzi. A róluk készített legismertebb – 1884-es és 1886-os – festményeit a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.

A barátság alapja a zongora iránti lelkesedés lehetett, bár amíg egyikük a hangszer virtuóza lett, addig a másik csak gyermekkorában foglalkozott vele, és nincs nyoma annak, hogy papként újra a billentyűkhöz nyúlt volna. 

Haynald művészetek iránti rajongását talán éppen Liszt Ferenccel kötött barátságán keresztül lehet megfogni: az akkor még püspök Haynald és a zeneszerző az esztergomi bazilika szentelésén találkozott először, 1856-ban, amikor az ünnepi mise másnapján tartott fogadáson egymás mellé ültették őket. Az alaphangulatot Lakatos Andor doktori disszertációja szerint az adta a beszélgetésnek, hogy a püspök német filozófiatanárnak nézte Lisztet.

Haynald a Rómában töltött évei alatt sűrűn találkozott a zeneszerzővel, aki előszeretettel hívta koncertekre, kirándulásokra és szalonokba. A két férfi a kalocsai főpapi pozíció 1867-es felvétele után is kapcsolatban maradt. Liszt visszatérő vendége lett a városnak és rendszeresen koncertezett az Érseki Kastélyban, vagy a nagyszeminárium épületében, a később róla elnevezett Liszt Ferenc AMI mai kamaratermében.

A legnagyobb klasszikusokkal együtt emlegetett zeneszerzőnek az 1870-es évek második felétől szokásává vált, hogy húsvét táján érkezett Kalocsára. 

Nem csak itt találkozott azonban Haynalddal, hiszen a főpásztor sokszor járt Budapesten, ahol vacsoraesteket tartott Lisztnek és társaságának, mi több, külföldi utazásaikat, szabadságukat is szívesen egyeztették össze. Barátságuknak kultúrtörténeti jelentőséget ad, hogy a zeneszerző kendőzetlen őszinteséggel bírálta a kor egyházi zenéjét („vircsaftját”), mire Haynald létrehozta a zene- és énekművészet előmozdítását támogató Liszt-Egyletet, melynek – a zeneszerző kérésére – az érsek lett az elnöke. A főpásztor később Liszt-Egyleti Alapítvánnyá emelte a szervezetet, és zene­tanárok segélyezésére, illetve zeneművészeti tanulók ösztöndíjazására használta.

Liszt Ferenc 1882-ben tartotta utolsó nyilvános hangversenyét Kalocsán, de ezt követően is többször megfordult a városban. 

A barátságot bonyolította, hogy Haynaldnak egyházi nyomásra le kellett volna beszélnie egy ősbemutatón való részvételről. 

Wagner valláskritikus operáját, a Parsifalt mindenképpen meg akarta nézni, de ez bizonyos köröknek nem tetszett, ezért az érseken keresztül próbálták elejét venni a – szerintük – botránynak. A főpap már így is sokszor fedezte Lisztet, egyszer például egy szabadkőmű­ves­váddal kapcsolatban, de ez sem akadályozta őket abban, hogy kapcsolatukat a sírig ápolják: néhány héttel Liszt 1886-os halála előtt találkoztak utoljára, Colpachban, ahol Haynald még búcsúzóul „megkapta” tőle a Rákóczi-­indulót, mikor hajnalban a vonatához indult.