Holló László szellemiségét őrzik a Nagykőrösön kiállított művek

Csoportos kiállítás nyílt a kiskunfélegyházi Holló László Képzőművész Kör alkotóinak munkáiból kedd este a Nagykőrösi Arany János Kulturális Központ Rácz József Galériájában. A tárlatot Szabó Ildikó művésztanár nyitotta meg. Elmondta, hogy a képzőművészeti kör hazánk talán legrégebb óta működő amatőr alkotói közössége, az 1961 óta működik. Az alkotók közül idővel többen profikká váltak és számos díjjal ismerték el a közülük kikerült tehetségeket. A 60 évvel ezelőtt alakult kör öt aktív alapító tagja is kiállított a tárlaton: Mindszenti Lászlóné, Rádi András, Bajzák Lajosné, Csenki Tibor és Kürti Lászlóné.  

Szabó Ildikó elmondta, hogy a közösségnek sokféle tagja van, és a csoport több mint alkotni szerető emberek közössége, barátok közössége egyben, akik az élet más területein is egymást segítik.  Az évtizedek alatt több díjjal ismerték el őket, nívódíjjal, Csokonai-díjjal és Holló László-díjjal is büszkélkedhetnek. 

A tagság létszáma az idők folyamán gyakran változott, jelenleg 40 körül van, és ami örvendetes, hogy fiatalok is jelentkeznek, így alkotnak elevenen lüktető közösséget, ami nyitott az újak befogadására.

Szabó Ildikó kiemelte, hogy a kezdetektől a csoport célja Holló László örökségének ápolása és hogy az ő szellemében fejlesszék művészi tudásukat, majd névadójukról beszélt.

Az 1887-ben Kiskunfélegyházán született alkotó egy lelkes kiskunfélegyházi mecénás, özvegy Kalmár Lászlóné ösztöndíjával Párizsba mehetett tanulni csaknem egy évre. Akkor az éppen alakuló avantgárd művészetbe vethette bele magát: találkozott Matisse-szal, Picassoval, és a legnyüzsgőbb festő csoportokkal alkothatott és állíthatott ki. Hazatérte után nem kapott újabb ösztöndíjat, majd kitört az I. világháború, a szerelem is elérte és Debrecenben telepedett le. Művészete leginkább az expresszionizmushoz köthető: kifejező, kirobbanóan élénk színeket használt, erőteljes ecsetvonásokkal ábrázolta a paraszti életet.

A Munkácsy- és Kossuth-díjas művész Holló László és 1947-ben Párizsban képviselte a magyar festészetet, mégis a második vonalba szorult, mert vidéken élt.

– A Horthy-korszak történelemszemlélete nem kedvezett érvényesülésének. Ő a történelmet nem felülről, a hatalom oldaláról mutatta be, hanem lentről, a föld perspektívájából, a mi látószögünkből. 

Ezért nem volt népszerű, elkerülték a díjak. Az 1950-es, 60-as években ismerték el, megkapta a díjakat, elismeréseket, de a közönség értését, és a pénzt akkor sem. Hűséggel kitartott a fiatalon elsajátított tiszta művészet mellett, nem megalkudva és nem a közönség ízlését keresve hozta létre életművét – mondta Holló Lászlóról a művésztanár. Holló László ábrázolásmódja a ‘60-as évekre megszelídült, az egyszerűség felé fordult, sok csendéletet festett, szinte absztrakt ábrázolásával egyfajta zeneiséget adott képeinek.

A festmények és grafikák mellett szobrok, selyemfestmények és kollázsok is láthatóak a kiállításon: Holló László – bár csak elvétve – maga is készített szobrokat.

A jelenlévők a megnyitón Zsirmik István doromb-, kazak doromb- és tilinkójátékát élvezhették. 

A tárlaton Bajzák Lajosné, Bánkúti Emese, Csenki Tibor, Fekete László, Feketéné Papp Éva, Karsai Ildikó, Kis László, Kis Virág, Kovács Edit, Kürti Lászlóné, Lantos Szabolcs, Lukács Ferenc, Mindszenti Lászlóné, Molnár István, Papp Gáspár, Pozsár Miklósné, Rácz, Lászlóné, Rádi András ,Rátkai Zsuzsa, Ruth Petra Galler-Obermann, Sinkó Andrea, Siposné Bodnár Erika, Szabó Ildikó, Szőke Zsanett, Tóth Tamás, Török Tamás és Vakulyáné Varga Erika munkái tekinthetők meg március 17-ig.