Árpád-kori lakóház nyomaira bukkantak a régészek Kecskeméten, a Kodály Intézetben

December közepe óta dolgoznak a Katona József Múzeum munkatársai a Kodály Intézetben, a 18. században épült kolostorépületben. Fazekas András Kristóf régész, az ásatás vezetője vezetett minket körbe a helyszínen. Így még valószínűleg nagyon kevesen láthatták az épületet: összesen öt teremben – így a korábban koncerteknek is helyet adó nagyteremben, tanári szobában és egy mosdóban is – két-három méter mély gödör tátong, van, ahova csak létrával lehet leereszkedni. Mint megtudtuk, az intézmény felújítása során ezekbe a helyiségekbe gépészeti berendezések, vagy éppen valahová liftakna kerül.

A régészeti feltárás Kecskemét történelmi központjában mindenhol kötelező, de ami ezt nagyon különlegessé teszi, hogy egy újkorban, a barokk idején emelt épületen belül kutatják a középkori rétegeket. És mint kiderült, nem is eredmény nélkül.

A területet 1640-ben kapták meg a ferences szerzetesek, ők először fából építettek kolostort, amely az 1680-as években leégett. Ennek helyén az 1700-as évek elején kezdték el téglából felhúzni a ma is látható, négyzet alaprajzú kolostort. 

Fazekas András Kristóf elmondta: a Kéttemplom köz felől látható, toronyszerű kiugró rész viszont sokkal korábbi. A 4,5x4,5 méter alapterületű torony – a kulcslyukszerű lőrések alapján – valószínűleg még az 1400-as évek kezdetére tehető. Írásos forrás szól arról, hogy Zsigmond király feleségéé volt akkor a város, és elképzelhető, hogy a vámszedői itt dolgoztak és őrizték a beszedett pénzt. 

1974-ben a torony helyén Biczó Piroska vezetésével már zajlott itt ásatás, akkor egy ajtó nyomaira bukkantak, az alapján azt lehetett valószínűsíteni, hogy abban a mélységben egykor pince volt. 

Most viszont Andrásék az ajtóval szemben három befalazott ablaknyílást fedeztek fel, így biztos, hogy a néhai torony földszintjét tudták feltárni, azaz eggyel több emelete lehetett a toronynak (valószínűleg három), mint eddig feltételezték.

– A termek közepén megvan az eredeti rétegződés, a középkori Kecskemét – mutat körbe a fiatal szakember egy eddig tanári szobaként használt teremben, ahol a 13. századból, tehát az Árpád-korból származó nagyobb lakóépület maradványait ásták ki körülbelül 2,5 méterrel a padlószint alatt. A homokos és törmelékes feltöltési rétegben pedig fémkeresővel már közel harminc régi pénzt találtak, így például Zsigmond király idejéből származó váltópénzeket, parvusokat, quartingokat, egy 1859-es, azaz Ferenc József által veretett érmét és egy 17. századi nürnbergi zsetont vagy számolópénzt, amelyet a kereskedők pénzhelyettesítőként használtak.

A régész kiemelte, hogy jelentős mennyiségű, az 1400-as évektől egészen a 18. századig keltezhető kerámiatöredék is előkerült a földből, így kályhacsempék, egy szinte sértetlen korsó, több külföldről behozott edény díszes darabjai és egy szintén Árpád-kori töredék. A nagyteremben pedig sövényfal és az ahhoz tartozó cölöpök nyomait találták, ez valószínűleg a leégett kolostorban lehetett még, aztán a terület újrahasznosításakor, a feltöltéskor vastag földréteg került rá. 

Másik jelentős felfedezésük, hogy a barokk falakat egyértelműen a középkori eredetű kőfalakra építették, melyeknek a mostani kolostorépülethez hasonló volt a tájolásuk.

Fazekas András Kristóf azt is hozzátette, nagyon ritka Kecskeméten a hasonló, épületen belül zajló feltárás. Előnyt jelent, hogy az időjárás nem hátráltatja őket, viszont a felső rétegek kitermelése nem volt egyszerű feladat. Még körülbelül egy hónapig fognak a helyszínen dolgozni, és tavasszal még visszatérnek, mikor a kivitelezők négyméteres mélységben erősítik meg több ponton az épület falait.