Timár András által közelebb került a közönség szívéhez a Bánk bán

1791. november 11-én, Kecskeméten született Katona József, városunk több kulturális intézményének névadója, a magyar drámairodalom kiemelkedő alakja. Bár hiba lenne őt egyműves szerzőként említeni, tény ami tény, Katona fő műve egyértelműen a Bánk bán, amit a dráma megszületése óta többféle értelmezésben színre vitt már megannyi neves rendező, így többek között Németh Antal, Vámos László, Ruszt József, Alföldi Róbert, Vidnyánszky Attila és Zsótér Sándor.

A főbb szerepekben olyan művészeket láthattunk az évek alatt, mint Bartha János, id. Lendvay Márton, Sinkovits Imre, Sinkó László, Jászai Mari, Laborfalvi Róza, Psota Irén vagy Kubik Anna.

Bár a Bánk bánnal színháztörténeti szempontból is kiemelkedő örökséget hagyott maga mögött Katona József, a mű értelmezésének nehézségei miatt újra és újra fontos beszélni arról, hogyan lehet mégis fogyaszthatóvá és szerethetővé tenni a néző és az olvasó számára.

Ebben volt a kecskeméti közönség segítségére csütörtökön Dr. Timár András színháztörténész, a Károli Gáspár Református Egyetem Színháztudományi Tanszék, illetve a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója. Mint elmondta, Katona József életműve és a Bánk bán különösképpen a szíve csücske, ezért lelkesen érkezett a 230. évfordulón a kecskeméti könyvtárba.

Timár András arról mesélt, hogyan változott a Bánk bán befogadás-, illetve értelmezéstörténete a korabeli fogadtatástól kezdve egészen a jelenkorig, illetve hogy az eredeti szöveg, majd később az ebből készült átdolgozott verziók alapján milyen előadásértelmezések születtek.

Kitért arra is, melyek azok a nehézségek, amik a Bánk bán színháztörténeti megjelenítéséhez kapcsolódnak.

Beszélt arról is, ma miért, valamint régen miért volt nehéz ennek a műnek az értelmezése és a színpadra állítása, továbbá mik lehetnek az okok, amiért rengetegszer akadályba ütközött.

– Sokan mondják, hogy a szöveg érthetetlen, vagy maga az előadás unalmas. Fontos beszélnünk arról, hogyan lehet mégis életben tartani, illetve miként lehet az iskolai oktatás részévé tenni ezt a művet. Iszonyatosan nehéz ugyanis ezt a nyelvújítás előtti szöveganyagot elolvastatni, nemhogy beszélgetni róla. Épp ennek okán rendre előkerülő téma, hogy miként jutunk el oda, hogy a Bánk bán játszás majdnemhogy megfullad és komoly gondokkal küzd már egészen az ősbemutatótól kezdve – emelte ki bevezetőjében Timár András.

Mint ismert, Katona József Bánk bánja egy pályázatra íródott, de a fogadtatása nem volt épp a legfelemelőbb. A kezdeti nehézségek ellenére végül 1833-ban, Kassán állították először színpadra. Onnantól kezdve alapvető kérdés volt, vajon miként tud leszakadni a mű arról az elképzelésről, hogy nem Katona egyetlen drámája. Timár András előadása során épp ezért nem pusztán a mű drámai mivoltáról, hanem néhány magyar színházi előadásról, illetve ezek kapcsolatáról is beszélt.

Mint elmondta, a Bánk bán az évek alatt úgy vált nemzeti drámává, majd kapcsolódott össze egy nemzeti tragédiajátszásnak nevezett játékmóddal, hogy eközben számos problémával szembesült.

– Ez a fajta játékmód elvárta azt, hogy valamiféle történelmi hitelességről szóljon a mű, továbbá a jelmezekben, gesztusokban, pózokban megfeleljen azon konvencióknak, amik az adott szerepkör sajátjai. Épp ezért kezdetben gyakorlatilag nem létezett olyan, hogy rendezői koncepció. Ez a szabályrendszer, kiegészülve a korhű, szerephű és alkati megkötésekkel egészen a huszadik század végéig meghatározó volt. Nagyon érdekes azonban, hogy ennek a felbontása nem a Nemzeti Színházban, hanem épp azon kívül történt meg – magyarázta.

Timár András az előadás végén kifejtette, gondolataival elsődleges célja az volt, hogy némi segítséget nyújtson az érdeklődőknek, továbbá bizonyságot arról, hogy a Bánk bánt másféleképpen is lehet olvasni. Fontosnak tartotta emellett hangsúlyozni, hogy a sokféle értelmezés éppen azt bizonyítja be, amit ő maga is vall, hogy az előadás címadó kifejezése, a kánonformálás azt fejezi ki, hogy mi, saját magunknak építsük fel a személyes viszonyunkat a színházzal és az irodalommal. – Meggyőződésem, hogy él még Bánk! A kánonformálás pedig nem egy diktatorikus dolog, nem feltétlenül van annak igaza, aki az előadást tartja vagy beszél a témáról. Mindannyian magunk tudjuk eldönteni, mit is jelent nekünk igazából a színház, az irodalom és a Bánk bán. Én ebben hiszek – zárta le gondolatait Timár András.