A rovarok bámulatos világát mutatja meg a grafikusművész

Kicsit olyan, mintha ki lett volna kövezve az utam – vág bele történetébe Szabó Eszter, megemlítve, hogy édesapja a Kecskeméti Rajzfilmstúdióban dolgozott. Rögtön azt is hozzáteszi, szülei soha nem „írták elő”, hogy neki is mindenáron ezt a pályát kell választania, ez teljesen belső késztetésből, saját vágyai és tervei szerint alakult így. Mindig is imádott rajzolni, és noha természetesen apukája inspirálta és nagy hatással volt rá, elég korán kialakult a saját stílusa, már gyerekként nagyon szerette a hangulatokat és az apróbb részleteket megragadni.

A Katedra iskolában szerzett alkalmazott grafikusi végzettséget, itt tanáraitól is sok támogatást, szakmai tanácsot és – ami legalább ilyen fontos – művészi szabadságot kapott.

Tanulmányait aztán Szegeden folytatta képi ábrázolás szakon, de mellé felvette az esztétikát is, és ez sokat változtatott az alkotáshoz való viszonyán: rájött arra, hogyan lehet vizuálisan gondolkodni, és megrajzolt műveit gondolatokkal elmélyíteni, filozófiai tartalmat adni nekik. Egy darabig a Nemzetközi Kerámia Stúdióban dolgozott, aztán váltott, és úgy érzi, a Kóborló Könyvesbolt antikváriumnál megtalálta számításait, nagy kedvét leli a munkában, és jut ideje az alkotásra is.

A természet mindig is közel állt az ifjú művészhez.

– Nagymamám tanyáján rengeteget játszottunk a kertben, hihetetlenül élveztük. Nem tudományosan viszonyultam a természethez, hogy melyik növény micsoda, hanem egy nagy játéktérré vált számunkra, ahol szárnyalhatott a képzeletünk. Emlékszem, egy terebélyes bokor volt a palotám, a termések rajta az emberek, a répa pedig lehetett akár kard is – meséli Eszter. Ezt hallva annyira nem is meglepő mostani kiállításának témája, mégis különleges.

Tizennégy táblán összesen 92 rovart rajzolt meg,

nem is hagyományos módon: a körvonalakat kézzel, majd a színezés már digitális festés formájában történt.

– A Lidérium elkészítésének ötlete egy természettudományi múzeumban merült fel bennem, amikor megláttam a preparált sáskákat. Akkor jöttem rá, hogy pont úgy néznek ki, ahogy elképzelem a tündéreket. Annyira lenyűgözött a látvány és ez a párhuzam, hogy elkezdtem olvasni a rovarokról, és minél többet kutakodtam, annál jobban elvesztem a világukban. Érdekelt a formájuk, az életmódjuk – folytatja lelkesen Eszter.

Annyira komolyan vette a dolgot, hogy megkereste Enyedi Róbertet, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság zoológusát újabb és újabb információkért, iránymutatásért, például a rovarszárnyakkal kapcsolatban. A szakember pedig partner volt rovartani felkészítésében, Eszter elmondása szerint rengeteget segített neki. A grafikusművész főleg ismert rovarokat választott, és noha alapvetően neki ez játékos alkotófolyamat volt,

nem direkt oktatási célzattal készültek a rajzok, azért abban is reménykedik, hogy aki a sorozatát megnézi, ezentúl nyitottabban fogja figyelni a hatlábúakat.

Hiszen sokkal színesebb és meglepőbb a világuk, mint amit általában gondolunk róla. Az alkotó a titokzatos Lidérium szóról is lerántotta a leplet: ez a tündérek népies elnevezéséből, a lidérkéből ered.

Egyébként szinte biztos, hogy a kiállításnak lesz folytatása, Eszter ugyanis nagy kedvenceit, a hangyákat kihagyta, a szorgosnak mondott hat­lábúak ugyanis szerinte magukban is megérnek egy külön sorozatot.

Terveivel kapcsolatban azt is elárulta, hogy mostanában mindenképpen természeti témákkal kíván foglalkozni. Roppant módon érdeklik a képzelt lények, évek óta szeretne róluk összeállítani egy bestiáriumot, de aktívan foglalkoztatja egy „mocsárprojekt” is, az a misztikus közeg, ahol minden elpusztul, egymásból táplálkoznak az élőlények, és ahol időnként mégis kihajt egy tiszavirág-életű világ, amely aztán önmagába roskad össze.

Itt és ekkor látható a Lidérium

A Lidérium című kiállítás

október 22-ig tekinthető meg a Természet Házában

(Kecskemét, Liszt Ferenc utca 19.).

Nyitvatartás: hétfő–péntek 8–16 óra.