Kiderült, hogy mit rejt a kecskeméti Nagytemplom toronygömbje

Kis időutazásban lehetett része a sajtó munkatársainak kedden délután: a kecskeméti Nagytemplomban ugyanis megnyitották azt az időkapszulát – egy ólomhengert –, amelyet még 1863 nyarán, a toronysisak újjáépítésekor helyeztek el a kereszt alatti gömbben, a kor szokásainak megfelelően. Miután a henger leforrasztott végéről sikerült eltávolítani a kupakot, dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek és Vörös Márta, a templom felújításának főmérnöke vette ki és bontotta szét a tartalmát. Több üres papírlap után először egy úriember fotója került elő, hátán a felirattal: “Dubecz János Kecskeméti Ácsmester s ezen Kecskeméti Toronynak 1863ik évben készítője”. Majd pedig szintén gondosan becsomagolva egy nagyméretű, merített papíros emléklap, melyen kalligrafikus írással az szerepel, hogy az 1819-es tűzvész után 44 évet kellett várni a híveknek az új toronysisakra, valamint felsorolják az egyházközség és a város akkori vezetőinek, főbb tisztségviselőinek, képviselőinek, valamint a kivitelező iparosmestereknek a nevét. Az emléklapot Bábel Balázs érsek olvasta fel, megjegyezve, nagyon szépen írt, aki lejegyezte a szöveget.

Vörös Márta a baon.hu-nak elmondta:

a napokban sikerült leemelni a keresztet a torony tetejéről és ez egyáltalán nem volt egyszerű mutatvány, mert szét kellett csavarozni.

A gömbbe rejtett időkapszuláról tudtak, de abban nem voltak biztosak, hogy az az eredeti, 1863-as, esetleg egy másik került bele 1937 és 1939 között, amikor a tornyot részlegesen felújították. Kedden délután azonban fény derült a kérdésre. A főmérnök is izgatottan várta a henger kinyitását, bár bevallotta: reménykedett abban, hogy tárgyi emlék vagy esetleg egy ereklye előkerül majd belőle. A meglepetést azonban most az ácsmester vélhetően belecsempészett fényképe jelentette.

– Egy ilyen időkapszula mindig egy képet is ad a korabeli emberek életéről, egy kis adalékot a város és az egyházközség történetéről. Amikor a keresztet visszahelyezzük, majd mi is szeretnénk ily módon üzenni a jövőnek – mondta Vörös Márta, és Bábel Balázs is kijelentette, hogy össze kell majd állítani egy új időkapszulát. A most megtalált 1863-as iratot valószínűleg majd kiállítják rövid időre, azután irattárba kerül.

Vörös Mártát a felújítás jelenlegi helyzetéről is kérdeztük.

– Mint látható, a réz már csillog a toronysisakon. A napokban készültek el újragyártva a díszbádog elemek.

Sajnos sok kollégát elért a járvány, ha felgyógyulnak és visszajönnek, elkezdik ezeket felhelyezni. A kereszt javításra szorul, nagyon sok sérülés van rajta, főleg háborúból származó. A gömb több helyen felszakadt golyótól vagy repesztől, a kereszt kilyukadt, ezeket a lyukakat be kell forrasztani. Tisztítás után újraaranyozzuk a gömböt és a keresztet és visszakerülnek a toronyra – részletezte a főmérnök.

A homlokzaton a restaurátorok elkezdték az aprólékos munkát, és zajlik az üvegrestaurálás is. A főplébánia felőli oldal üvegablakai már csaknem teljesen elkészültek, ám ezt a munkafolyamatot is lelassította egy szakember tragikus halála. Az elöregedett bejárati fakapukat is hamarosan egyenként kiemelik, és elindul a felújításuk.

A nagy tűzvészben odalett a torony

A kecskeméti Nagytemplom építése 1774-ben vette kezdetét. 1791-ben szentelték fel, de ekkor az oltár és a torony még nem volt meg. A márványpadló 1792-ben, az oltárképek 1793-ban, a toronysisak pedig 1806-ra készült el. Mint azt dr. Gyenesei József, a Bács-Kiskun Megyei Levéltára igazgatója a Múltbanéző folyóirat 14. számában leírta: a város legnagyobb és legimpozánsabb épülete sajnos nagyon rövid ideig pompázhatott a maga teljességében, ugyanis az 1819. április 2-ai nagy tűzvész során a templom tetőzetének lenolajos zsindelyfedése is tüzet fogott, majd rövid idő múlva az érctorony ledőlt, és a templom előtti téren izzott. Az öt harang megolvadt, köztük a köztük a 125 éves, 24 (bécsi) mázsás „Miklós”-nak nevezett harang is.

A templom negyvennégy évig állt így, tornyának újjáépítésére csak 1863-ban nyílt lehetőség. Ekkor a szokásoknak megfelelően ünnepélyes keretek között ólomdobozba forrasztott emléklapot helyeztek el a kereszt alatti gömbbe, mementóként az utókor számára. A dokumentum szövegét Balla János kecskeméti levéltárnok feljegyzéséből lehet ismerni, ezt is dr. Gyenesei József közölte a Múltbanézőben, de mint megnéztük, az emléklap teljes szövege ennél bővebb, jóval több név szerepel rajta.

Az 1863. június 22-én toronyra feltett gömb emléklapjának teljes szövege:

„A Teljes Szentháromságnak az Atya Fiú és Szent Lélek Istennek Nevében.

Ezen emléklap juttassa tudomására az utókornak, hogy ezen torony, melynek csúcsán álló érczgömb ezen emléklapot magában foglalja, az Üdvözítő Úr Jézus Krisztus dicsőséges mennybemenetele ünnepére felszentelt kecskeméti római katholikus egyházközség anyatemploma díszére emeltetvén először a mostanihoz mindenben hasonló alakban 1806. ik évben készíttetett, de 13 év múlva 1819 ik évben Szent György havának 2 ik napján virág vasárnap előtti pénteken esti kilenczedfél órakor támadt viharos tüziveszélyben a város nagy részével s az anyatemplom födelével együtt leégvén a vallásnak, egyháznak, városnak a díszét a kecskeméti buzgó római katolikus nép 44 éven át nélkülözte, az atyák fiaiknak, a vének unokáiknak sóhajtva panaszolván a nagy szerencsétlenséget, mely őket a nagyszerű anyatemplom fődíszétől megfosztotta. E most folyó 1863 ik évben azoknak unokái, kik e tornyot valaha eredeti díszében örvendezve látták, azt Isten segedelmével ugyanazon alakban, mint először épült, közóhajtásra, közös erővel, s buzgó áldozatkézséggel Isten dicsőségére üdvözítő urunk Jézus Krisztus dicső menybemenetele ünnepének magasztos jelzésére, a keresztyén kat[olikus] hívek lelki gyarapodására ismét felépítették, s annak csúcsára az üdvözítő szent kereszt alapjául ez érczgömböt, mint a szent kereszt által üdvözült világ jelvényét emeltették. Ez idő szerint a váci székesegyház megyéspüspöke lévén méltóságos és főtisztelendő Peitler Antal József, a kecskeméti róm[ai] kat[olikus] egyház megyés papja főtisztelendő Fektor József címzetes prépost; a Szent Ferenc rendi szerzet kecskeméti házának főnöke nagyon tisztelendő Gyenes Vince; a Kegyes Tanító Rend kecskeméti házának igazgatója nagyon tisztelendő Plészni Imre, a keleti szertartású kecskeméti egyházközség plébánosa nagyon tisztelendő Mirkovics Péter, a helvétiai vallású reformált kecskeméti egyházközség lelkipásztora nagytiszteletű Fördös Lajos, az ágostai vallást tartó evangyelmi [sic!] kecskeméti egyházközség lelkésze tisztelendő Torkos István, Kecskemét sz[abad] k[irályi] városnak polgármestere Hajagos Illés, ugyanezen városnak főbírája Gáspár Lajos urak.

Ezen tornyot az Isten dicsőségére, a templomnak és városnak díszére, hitsorsosainknak és összes polgártársainknak örömére, lelki vigasztalódására felépíttető kecskeméti róm[ai] kat[olikus] egyházközségnek pedig ez idő szerinti világi vagyis egyházi tanácsának tagjai lévén: főgondnok Horváth Döme, a város egyik országgyűlési képviselője; segédgondnok Battlay János. Tanácstagok a városi tanács részéről: Kovács József, ifj. Flórián György, Szabó Imre városi tanácsnokok; Sikari Kovács József és Bagoss Endre városi jegyzők, Halasi Sándor tiszti ügyész, Balla János levéltárnok, Szűcs Imre mérnök, a városi képviselők részéről Hajagos Illés, Hornyik János, Kovács László, Ferenczy Gergely, Ferenczy László, Horváth János, Viszt János, F. Szabó Antal, Csősz István, Szabó György, Koltay Károly, Sándor Ferenc, Dusy János, Garay Mihály, Herczegh Károly, Farkas Gergely, Horváth Döme, Bagi László, Busa János, Bánó Imre, S. Kovács József, Bulin Frigyes, Gyenes Imre, Bódogh Ferenc, Klinger Vilmos, Horváth Péter, Fábián Károly.

Ezen emléklap irattatott Kecskeméten 1863. évi Szent Iván havának 21-én Pünkösd utáni 4-ik vasárnapon, mint az ércgömb és kereszt feltétetése előtti napon tartott egyházi tanácsülés alkalmával.”