A tojásfa remekül díszítheti kertünket és otthonunkat is

A díszes tojásokkal feldíszített fák, a hímes tojások hagyománya hosszú évtizedekre, évszázadokra tekint vissza. A Kecskeméten élő Zsigóné Kati népi iparművész, tojásdíszítő­mesterrel a napokban a régi húsvéti dekorációs hagyományokról beszélgettünk.

– Elődeink is nagy tisztelettel voltak a húsvéti tojások iránt. A XIX. században, a XX. század elején a családok húsvétkor körbevették magukat tojásokkal a ház minden részén. A szobákban, konyhákban, kamrákban szemmagasságban felaggatták a díszes tojásokat, azzal a céllal, hogy a rajtuk lévő szimbólumok állandóan szem előtt legyenek, figyelmeztetve őket, hogy milyen célt tűztek ki maguk elé az életben. A tojásokat többféle mintával díszítették. Például méhviasszal vagy gyertyaviasszal tették rá a mintát. Az ügyesebbek festették a tojásokat növényi alapanyagokból készült festékkel. Piros színt nyertek például céklaléből, barnát a dióburokból, de szívesen használták a főtt vöröshagymahéj vizét is. A festést olykor ötvözték a viaszolással is, így még különlegesebb tojások készülhettek. Aki tehette, a viaszolást aranyszínű porral dörgölte be, ezzel szimbolizálva a Napot, az élet legfontosabb alkotóelemét – részletezte Zsigóné Kati.

A tojásokon lévő szimbólumok tárháza nagyon széles spektrumon mozgott, de főként a természethez kötődtek.

– A páva számomra a legkedvesebb motívum. Ahogyan szét- és összezárja a farktollait, tökéletesen jelképezi, hogy az élet egy pillanat alatt elmúlhat, éppen ezért nem mindegy, hogyan éljük. Így a tojáson lévő páva az idő múlására figyelmeztette elődeinket. A madár csőréből kijövő növények – mint a Magyar népmesék címszalagjában is – arra utalnak, hogy mi, emberek nem élhetünk a természet nélkül. A patkót is sokszor használták díszítésül a tojásokra, melyet a patkoló kovács készített el. Érdekesség, hogy fordított állásban tették rá, mint egy U betűt, mely a szerencsét mutatta, mint a V a győzelem jelét. Sőt, a fordított patkót az istállók, ólak ajtaja fölé is helyezték, hogy ne folyjon ki belőle a szerencse. Régen népszerű volt a három vonal is, mint a csirkék lába, ezt a mintát húsvét környékén rajzolták a tojásokra – utalva az ünnepre. A három vonal a hosszabbodó nappalokat jelentette, azaz a tavaszi nap-éj egyenlőséget, a húsvéti időszakot. Én nagyon szeretem még a hatágú csillagot is, mely a férjemmel a közös szimbólumunk – sorolta.

Régi húsvéti szokás volt, hogy papot hívtak a házhoz, hogy áldja meg az ólakat, az állatokat és a házat, hogy a betegség elkerülje az embereket és az állatokat. A pap fizetségül pedig hímes tojásokat kapott.

A tojásfa hagyománya is régre nyúlik vissza.

– A locsolkodás régen a termékenységet szimbolizálta. A vízzel meglocsolt lányok üdék, szépek és termékenyek lettek a legények örömére. A locsolkodó fiúk, férfiak pedig nagy becsben tartották az ajándékba kapott hímes tojásokat, melyeket saját otthonukban akasztottak fel a fára. A gazdagon díszített tojásfa nagy dicsőségnek számított – tette hozzá a tojásdíszítő ­mester, aki most is nagyon várja már a húsvétot.

– Tavaly nagyon rosszul értem meg, hogy nem ünnepelhettem úgy a húsvétot, ahogyan szerettem volna. Idén már nem ért váratlanul, felkészültem rá, és szeretett férjemmel kettesben ünnepelünk. Most erre van lehetőség, ennek is örülök, hiszen az egészségünk a legfontosabb. Otthonunkat mindig sok tojás díszíti, de húsvétkor még több. Engem már maga a látványuk is jobb kedvre derít, megtölti szeretettel a szívem. A húsvét csodálatos, szeretetteljes ünnep, kívánom, hogy mindenki a maga lehetőségeihez mérten élje meg az ünnep varázsát. Ha teheti, fessen tojásokat, készítsen tojásfát, és öltöztesse ünneplőbe otthonát – mondta végül Zsigóné Kati.