Pataki András: egy előadásnak itt és most kell hatnia

– Hogyan érte a felkérés a művészeti vezetői pozícióra?

– Ugyan együttműködésünk korábban nem volt a kecskeméti színházzal, de én azok közé az igazgatók közé tartozom, akik sok előadást megnéznek, ha módjuk van rá. Így 2019-ben, amikor a munkám Szolnokra szólított, átjöttem Kecskemétre és egy évadon belül négy produkciót is láttam. Ennek köszönhetően nem volt előttem ismeretlen az itt zajló munka és a társulat. Emellett Cseke Péter barátommal a Magyar Teátrumi Társaság alelnökeiként dolgozunk együtt évek óta. Nagy örömmel fogadtam tehát, amikor Péter megkeresett azzal a felvetéssel, hogy mi lenne, ha integrálódnék az itteni munkába. Meglepő és egyben megtisztelő ajánlat volt.

– Milyen irányvonalak mentén zajlik a közös munka?

– A művészeti vezetőként elvégzendő feladat teljes mértékben egyértelmű, noha épp a járvány kapcsán láthatjuk, hogy a világban elég esendően alakulnak az események. A cél az, hogy tovább erősítsük ennek az egyébként is nagyon jó társulatnak a kohézióját. A művészi állomány szakmai erejét egységesen magas szinten tudjuk tartani. Azt már most is lehet tudni, hogy az épületfelújítás miatt a következő időszak egy művészi szempontból kihívásokkal teli korszak lesz. Olyan műsorpolitikát szeretnénk folytatni, amely a társulat színház épületen kívüli munkáját is rugalmasan tudja a nézők elé tárni, megtartva ezáltal a közönséggel kialakított kiváló kapcsolatot. Abból kell kiindulnunk, amit az adott tér lehetővé tesz. A nagyszínházi körülmények nélkül is igyekszünk a programokat úgy megvalósítani, hogy a közönségnek ne legyen hiányérzete.

– Mennyire sikerült már megismerkednie a társulati tagokkal?

– Lakva ismeri meg az ember a másikat. Ugyan itt voltam az évadnyitó társulati ülésen, de azt gondolom, hogy a jelenleg is zajló rendezésemmel jött el az az igazi munkakapcsolat, amiben kölcsönösen közel kerülhetünk egymáshoz.

– Ki választotta A revizor című darabot?

– Cseke Péter egy orosz rendezőt kért fel a darabra, de kiderült, hogy ő nem ér rá az adott időszakban, illetve közbejött a Covid is, így gyakorlatilag beugró rendezőként vettem át A revizort. Ez a mű megítélésem szerint benne van a világirodalmi top tízben. Nagyon örültem, hogy egy ilyen kiemelkedően jó darabbal dolgozhatok. Készen kaptam a szereposztás törzsét is, minimális eltérés történt a dramaturgiában azzal, hogy egyes szerepeket kivettem, másokat pedig behelyeztem a darabba.

– Mitől lesz a sokat játszott klasszikus Pataki Andrásos?

– Nem kell annak lennie. Nem gondolom, hogy minden egyes előadásnak, amit kiengedünk a kezeink közül, bennünket kell tükröznie. Nem vitatom a jelenség létjogosultságát, sok kiváló előadás felismerhető az alkotóról, de megkockáztatom, hogy nem ez az elsődleges cél. Sokkal fontosabb, hogy az adott témát korszerűen, ma is érvényesen ható módon fogalmazzuk meg. Jelen esetben ez a világszinten elavulhatatlan téma többek között a korrupció.

– Hogyan nyúl a rendező egy ilyen műhöz?

– Gogolról és a népszerűbb műveiről – A köpönyegről, az Egy örült naplójáról, a Holt lelkekről – az iskolában azért mindenki hall. A revizor története sem ismeretlen, de megunhatatlan. Olyan pazar komédia ez, ami nem csupán az orosz, hanem az európai színjátszás egyik kiindulópontja is egyben. Nagyobb életművet is hagyhatott volna maga után a szerző, ha nem égeti el az írásait olyan sokszor. Gogol egy önmagával álladóan elégedetlen, lelki terhekkel küszködő ember volt. Azt is tudjuk, hogy nem tetszett neki sem a szentpétervári, sem pedig a moszkvai Revizor-bemutató, úgyhogy az előadással kapcsolatos egyik célkitűzésünk az lehet, hogy olyan darabot készítsünk, ami akár még magának a szerzőnek is tetszene. Annak ellenére hogy egy végtelenül kényes és fájdalmas problémát vet fel a mű, igyekszünk a komédia jelleget jókor és jó helyen érvényesíteni.

– Mire számíthat a közönség, ha megnézi a darabot?

– Oroszországban be sem mutatták volna A revizort, ha maga Puskin nem éri el, hogy a cár személyesen engedélyezze az előadását. Másképp biztosan nem ment volna át a cenzúrán. A téma, vagyis a gigantikus méreteket öltő, korrupt és betegesen belterjes politikai berendezkedés, akkor is kiverte a biztosítékot. Az egészben talán a legfájdalmasabb, hogy az évszázadok alatt ez mit sem változott, ugyanúgy találva érezheti magát ma is bárki. Attól, hogy egy mű klasszikus, még nem jelenti, hogy poros és unalmas, sőt! Az igazi klasszikusok, mint például A revizor is, éppen azért tartoznak a világirodalom legjobbjai közé, mert témájukban, mondanivalójukban évtizedeken, évszázadokon átívelő társadalmi jelenségeket, morális vagy éppen erkölcsi dilemmákat boncolgatnak. Ez nem azt jelenti, hogy nekünk modernizálni kell az előadásokat, hanem olyan formában kell átadnunk, hogy az adott tartalomnak itt és most is tétje legyen.